Vélemény: tízezer perc

Sokan nem értették, hogy első kormányzása alatt miért nevezett ki, és tartott hivatalában egy, finoman szólva is, excentrikus ügyvédet. És nem tudott a derék jogász akkora balhét keverni, hogy leváltsák, egészen addig, amíg bele nem ártotta magát a nagyok dolgába, és össze nem akarta hozni Csurkát Orbánnal.

Pozsgai jókor állt Viktor mellé, azóta sem lehet lerobbantani őt a fideszes tribünökről. Rákay Kálmán Philip csak egyszer salapált az emelvényen, és tartott népszámlálást, azóta nem tud olyan tehetségtelen lenni, hogy kiessen a pixisből, pedig igyekszik. Van aztán, aki Operát kapott, más meg Akadémiát. Ki mit szeret!
Kerényi is ott maradt a cukros dobozban, csak most kapott egy kis fejmosást, mert a szokottnál is ostobább volt!

De ezzel is szolgálatot tett a Vezérnek! Az általa összegányolt, velőtrázó kultúrbohózatot bele lehetett tolni a magyar értelmiség pofájába, üzenve annak, hogy semmire sem becsülik, mert semmire sem való. És ez a helyzet, ha gusztustalan is az ügyintézés.

Orbán úgy tudja, hogy egy nagy pártban el kell tudni viselni a szélsőségeseket, a hülyéket, a furcsákat is, mert a pártegység a legfontosabb. Nem is érti, hogy a magyar politikai kultúrában ez miért nincs benne, hát igyekszik személyes példát mutatni türelemből, megértésből.

Ne izguljunk, ne féltsük, Kerényi nem tud olyan hülye lenni a jövőben sem, hogy a Gazda elzavarja. Annyi esze meg van, hogy tudja, a nagyok dolgába nem pofázunk, a politikát meghagyjuk a Mesternek. Ő lesz a példa, a biztatás a többieknek, és így lesz kerek a világ!