Tudom, hogy illendő lenne finomabb jelzőt használnom, amikor egy embertársamról beszélek, de VV Veronika esetében egész egyszerűen képtelen vagyok az árnyalt fogalmazásra.
Nézem ennek a fiatal lánynak a friss fotóját, és nem értek semmit. Nem értem, hol vannak a szülei, a testvére, a rokonai, vagy bárki, aki szereti annyira, hogy kézen fogja és visszaterelje a normális életbe. Tényleg senkit sem érdekel a környezetéből, hogy mi lett ebből a csajból?
Verának az elmúlt hónapokban darabokra tört a lába, majd a keze, a minap az egyik szilikonja is leszakadt. Csavarokkal erősítették össze az orvosok a végtagjait, a mellét most plasztikázzák. (Saját kérésére nagyobbra. Hogy elbírja-e majd a gerince, később derül ki.) Sérülései miatt nem tudott elmenni arra a tárgyalásra, amit a volt szerelme, VV Cristofel ellen indított, mert a fiú megverte.
Vera újabb rejtélyes töréseiről keveset tudni, többen feltételezik, hogy valaki a környezetébôl bokszzsáknak használja. Vera persze tagad. Állítása szerint nem a bikája verte apró darabokra.
A lábát nyilván a fürdőben rátámadó kád törte el, a kezét pedig… jaj, ki emlékszik már arra, valahogy fésülködés közben elreccsent, és kész. Fátylat rá! Mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy kéthetente kórházban fekszik töréssel.
Vera óriási bajban van! Ennek az egyik jele, hogy lassan a szilikonnal felpumpált szája lesz a legvastagabb testrésze, a karja és a combja gyakorlatilag eltűnt, éppen hogy negyven kilót nyom az egész nő. Nagyon szomorú látványt nyújt.
Ő persze ebből nem érzékel semmit. Szerinte balszerencse kíséri mostanában, és az is csak most derült ki, hogy kalciumhiánya van. Ha szed egy kis vitamint, minden azonnal rendben lesz. Hacsak rá nem támad egyik éjszaka az ajtófélfa is.
