Csak ámulok és bámulok… Maguktól parkoló, gyorsuló, fékező autók. Mobilról indítható mosógép. Okoshűtő, ami kiírja, megmondja, mit is rejt a gyomra…
A technikai fejlődést nem lehet megállítani, ám nem mindenkinek jelentenek segítséget és szereznek örömet ezek a szuperketyerék. Minderről szegény nagymamám jut az eszembe. Annak idején megleptük őt egy robotgéppel, hogy ne kelljen neki mindig kézzel felverni a tojásfehérjét a süteményhez. De ő ódzkodott ettől az árammal működő furcsaságtól. Ne feledjük, még a 70-es évek közepén jártunk. Amikor még úgy fényesítette a parkettát, hogy egyik lába alatt egy rongy, másik alatt egy sikálókeféhez hasonlító, fából készült tákolmány volt.
Nézem ezeket a csoda dolgokat, de kevés kivételtől eltekintve egyáltalán nem hoznak lázba. Egy autó nekem ne parkoljon be, engedtessék meg, hogy én álljak be vele! Ne kanyarodjon, csak ha én eltekerem a kormányt. Lehet, hogy maradi vagyok, de ha nem tudom, mi van a hűtőben, kinyitom és egyből kiderül. A sok fura szerkezet közül talán ha egynek örülök. Ez pedig a mobiltelefon. De ha jobban belegondolok ez is csak a szeretteim miatt van.
Emlékszem, anno még telefonfülkét keresve diktáltuk a cikkeket egy-egy távoli helyszínről. Mobil nem volt akkoriban. Ma is meglennék nélküle, ám az valóban jó érzéssel tölt el, hogy ezen keresztül bármikor elérhetem azokat, akik igazán fontosak számomra.
Azért egy okosságot én is megvásárolnék. Egy olyan okoshűtőt, ami érzékeli, ha szomjas vagyok. Ilyenkor hosszú csápjaival kinyúl és behozza a szobába a sört, ha éppen meccset nézek. Bár jobban belegondolva erre sincs szükségem. Nem jobb, ha az ember drága felesége teszi ezt meg? És ő még áramszünet esetén is működik.
