Le style, c’est l’homme. Magyarul: a stílus maga az ember. Az elhíresült mondatot még 1753-ban egy francia természettudós, Georges- Louis Leclerc de Buffon mondta székfoglaló beszédében, amikor a francia akadémia tagjai közé választotta.
A stílus jelentőségére utalt vele. Azóta 260 év telt el. Nagyot változott a világ. Elég például körbenézni a magyar Parlamentben.
Itt a rendszerváltozásig uniformizált, a Vörös Október Ruhagyár által készített ruhadarabokat használtak a politikusok. A férfiaknak egyenöltöny, fehér ing, nyakkendő, a nőknek sötét kosztüm, fehér blúz volt a kötelező viselet. Ma már az öltöny és kosztüm helyett legális a bőrszerkó farmerral, és a tornacipő is. Tőlünk keletebbre, a román parlamentben hamarosan tilos lesz a farmer és a póló viselése.
A ’80-as évek végén minden második vasárnap nagyapámmal együtt nem mindig szalonképes kifejezésekkel űztük, hajtottuk a Budafok aranylábú focistáit. A drága nagypapa hosszasan készülődött a meccsre. Megborotválkozott, magára öltötte egyik elegáns sötét öltönyét, és soha nem felejtette el felhúzni ujjára pecsétgyűrűjét sem. Amikor elkészült, finom illat lengte körbe a szobát. Ezután kezébe fogta sétapálcának is beillő hatalmas esernyőjét és együtt indultunk az alig 500 méterre fekvő focipályára. Mert neki még volt stílusa.
Ma már nemcsak a parlamentből, hanem az egész életünkből kikopni látszik az elegancia. A színházakban is farmerban és pulóverben rágóznak emberek. A buszokon, villamosokon hajléktalannak is beillő alakok nyomogatják kütyüiket. Randevúra a férfiak már nem nagyon visznek virágot. Viszont elvárják, hogy a nő fizesse a saját cehjét.
Nem ártana néha elgondolkodni Buffon mondatán.
