Megmondom én, mi történhetett. A 90-es évek közepét írtuk, mindenki ámulva leste Stadler József focicsapatát. A klub – csakúgy, mint a stadionja a puszta közepén – a semmiből nőtt ki és rakétázott az NB 1-ig.
Mindez azért, mert egy kellően felékszerezett akasztói sztárjuhász úgy döntött: elég Merdzsó áll már a garázsában, és miután családját is szépen olajba öntette (mielőtt valaki rosszra gondolna: vászonra vitette egy mesterrel szerelmét, gyermekeit, sőt önmagát is, Claudia Schiffer társaságában), úgy gondolta, hogy konzervbizniszen fialt bankjegyeit többek között Jeremejev, Nicsenko és Oprisan nevű ukrán és román futballistákra költi.
Ebből lett a Stadler FC. Egyszer a Videoton látogatott az akasztói oroszlánbarlangba. A csapatot – lelkes szurkolójaként – a Fidesz-elnök Orbán Viktor is elkísérte apjával, a gánti kőbányát irányító Orbán Győzővel. A díszpáholyban kaptak helyet, nem messze az alföldi Berlusconitól.
Az első félidő unalmasan telt, csak a szotyihéjak percegése miatt volt ritmusa a meccsnek. A szünetben azonban történt valami. Stadler úrnak (helyieknek és bizalmasoknak Stadi bá’) ugyanis snóblizni támadt kedve egyik falubelijével. Zsebében azonban csak kornyadozó ötezresek pihentek, apró egy szál se.
– Nincs három tízforintosa fizetésig? – fordult Stadi bá’ Orbán papájához, aki persze kisegítette őt.
Aztán mindez feledésbe merült. Stadler hirtelen nagyon elfoglalt lett: előbb Leonardo da Vincivel üzletelt lázasan (Az utolsó vacsora-projekt), majd csecsen emberrablók tartották fogva, egyszóval nem nagyon ért rá elutalni a snóblipénzt.
Na, valószínűleg ez az összeg duzzadt fel az évtizedek során a késedelmi és büntetőkamatokkal együtt félmillió forintra.
