Vélemény: Tízezer perc

Ki fog hatalmas pénzeket beletenni egy olyan, normális körülmények között is csak nagyon hosszú idő alatt megtérülő üzletbe, amelyről előre tudhatja, hogy a végén nem lesz belőle haszna? Illetve, ha lesz is haszon, azt mindet vissza kell forgatni az üzletbe. Ön venne ilyen részvényt?

Erőművet építeni, sok ezer kilométeres vezetékrendszereket fenntartani, milliónyi fogyasztót kiszolgálni drága és bonyolult, évtizedes lejáratú befektetés. Ilyenbe csak az száll be, aki biztosan tudja, hogy lassan ugyan, de nagy haszonra tehet szert. Ha elvész a nagy haszon reménye, miért jönne a befektető?

És az sem világos, hogy mi is itt így a haszon. A működési költségek és a bevételek közötti különbség? Beleszámolhatom ebbe befektetéseket is? És a holnapi bővítés, korszerűsítés költségeit? Az ehhez szükséges méregdrága kutatások, fejlesztések árát? Ha igen, mitől is lesz olcsóbb ez az iparág, mint eddig volt?

Azt persze lehet, hogy az állam maga akar befektetni az energiaiparban, de akkor ez az egész nonprofit duma csak szélhámosság, és ez az egész csak egyszerű államosítás. Az meg ugye, nincsen ingyen. Az száz- vagy ezermilliárdokban van. Persze az adófizetők pénzéből.

Ha csak az állam marad, mit csinál, ha felmegy a szén, a gáz ára, drágább lesz a villanyoszlop vagy a drót, és így már veszteséges az alacsony tarifa? Újabb adót szed be tőlünk, hogy egálba jöjjön?

Honnan fogjuk tudni, hogy mennyibe kerül egységnyi energia? Lelessük a külföldi privát erőművek számláiról? Mi a garancia arra, hogy a milliárdokkal dolgozó állami energiacégek nem lesznek az uralkodó pártok kifizetőhelyei? Mindenki tudja itt, hogy mit beszél?