Vélemény: Tízezer perc

Amikor a lumpenproleta-riátus, a lecsúszó középosztállyal együtt már csak a szavazati jogát tudja áruba bocsátani, akkor nagy a baj, és mi most ide jutottunk. Nem csak Baján, de az utóbbi idők minden időközi választásán ugyanaz történt.

A szavazók utaztatása, gulyásfőzés, pénzosztás, tűzifa, villany- és gázkikapcsolás megakadályozásának ígérgetése, stb. Meg persze a csórók átverése, a kialkudott pénzek lenyúlása, visszatartása.

Ne kárhoztassuk a szerencsétleneket, akik eladják a voksukat! Nekik ez soha sem jelenthette a szabadságot, a függetlenséget, mert olyat ők még nem tapasztalhattak. Nekik a szabadság a munkahely, a segély elvesztését jelenti, a gumibotozó rendőrt, a büntetéseket osztó hivatal-nokot, a pocakos smasszert a sitten.

Ha Önnek, a szabadságra kényesen ügyelő drága olvasóm, ha esetleg lenne ilyen, választani kellene, hogy enni adjon a gyereknek, fűtsön, ám ezért el kell adni a szavazatát, Ön mit tenne? Na, ugye!

És ez ma már nagyüzemben megy. Még inkább így lesz jövőre, amikor életre-halálra; pedig a fenét!

Nem is azért kell a bőrönd felé nyúlkálni, mert nagyban adják-veszik a szavazatokat, hanem azért, mert a polgárság maradéka hallgat. Ez a legrosszabb jel! Mert elhitte, hogy másként nem lehet, vagy mert a lelke mélyén egyetért, vagy mert azt hiszi, az eredmény megéri, ki tudja, de hallgat.

Most, amikor az ő szabadságának utolsó maradékait veszik el, hogy aztán majd ellene használják a rendszert. És fél, vagy megőrült, de hallgat. Pedig most neki kellene kint lenni, nagyon hangosan az utcán, mert mindig így szokott kezdődni a nagy baj.

Csak azt ne mondják, hogy nem szóltam időben!