Néhány évtizeddel ezelőtt érdeklődve néztem, amint az ideiglenesen a Balaton környékén állomásozó NDK-turisták arca bíborszínbe fordult a méregerős Bogyiszlói Rettenetestől.
Pedig akkoriban még csak sejtettem, hogy hajlamosak vagyunk némi túlzásra a legek terén, hiszen a hazai pályán világ legjobbjának tartott – magyar – borról, vagy éppen konyháról kiderült, hogy jó esetben is csak a futottak még kategóriába tartozik.
A paprika is, mert világlátott emberek mondogatták, hogy az általunk és szomszédaink – plusz NDK-turisták – által bajnoknak tartott szegedi, kalocsai cseresznyepaprikát kenterbe veri a chili – csipősség terén.
S micsoda csapás a hazai erősszájúakra: a világ legerősebb paprikája – állítólag – a trinidadi Scorpion Moruga Blend. Pedig az echte trinidadische chili emberi fogyasztásra kevéssé alkalmas. A szigetecske halászai talán halrajok elkábítására használják, míg az amerikai hadsereg a tálibok kiűzésére alkalmas fegyvert lát benne. Szóval a Scorpion Moruga nagyon jó, csak megenni nem érdemes.
Szerencsére a Bors nagy paprikatesztje mellőzte a trinidadi csodachilit, ám a felhozatal így sem volt gyenge. Ráadásul, kellőképpen dagadozhatott a honfiúi kebel, mert a rendelkezésünkre bocsátott piros, sárga és zöld hegyes erősségeket legyűrte volna egy jól felkészített bogyiszlói.
Mindenesetre a Scorpion Moruga Blend sikere azért rávilágít, hogy erősben még gyengék vagyunk.
