Az üzletben nincs barátság – tartja a közhelyes mondás, és ki tudja, hanyadszor, ezt most Hajdú Péternek is meg kellett tapasztalnia. Hiszen egykori műsorvezetőtársa, Dömsödi Gábor tehetségtelen érdekembernek állította be abban a könyvben, amelyből egyre több rész lát napvilágot. Hajdú szerint Dömsödi hazudik, Dömsödi szerint az igazság mindig fáj, így szerinte érthető Péter felháborodása.
Az viszont tény: amelyik tányérból eszünk, oda nem piszkítunk – hogy egy másik finomított szólással éljek. Ezt pedig a jelek szerint Dömsödi érzi hozzá méltó bölcsességnek, mert érdekes módon ameddig a NévShowrból élt, soha nem jutott eszébe a mostanihoz hasonlókat állítani. Sőt a munkán kívül is összejárt Péterrel.
Jól ismerték egymás családját, bejárásuk volt a másik otthonába, életébe. Mi ez, ha nem barátság? Dömsödi akkor sem tiltakozott, amikor 50. születésnapjára egy értékes old timer autót kapott volt kollégáitól. Persze könnyen lehet, hogy csak azért hallgatott, mert okos ember lévén, a mondást tartotta szem előtt. Tehát igazságérzetét legyőzte az éhsége.
De mi történhetett most évekkel ezután, hogy véget ért a közös munka? Miért csak most jött elő Gábor a Friderikusz és Hajdú serpája voltam című könyvvel?
Csak találgatni tudok. Talán tévedtem, és Dömsödi Gábor eddigi álságos viselkedésével ellentétben valóban igaz ember.
Örül, hogy nem kell tovább alakoskodnia, a barátot játszania. Végre megmutathatja Hajdú igazi arcát. Ám kérdem én: vajon akkor is tollat ragadott volna, ha Hajdú hozzá hasonlóan egy parkolópályán lévő tévés lenne? Hadd válaszoljak megint egy közmondással: nem, mert holló a hollónak nem vájja ki a szemét!
Vagy mégis?
