Két dolog lehet: 1. Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. 2. Megint valami paraszt pletyka áldozata Orbán Viktor.
Egy izraeli sportportál arról ír, hogy a miniszterelnök személyesen intézkedik futballkapitányügyben, és leboltolta Paulo Sousával, hogy a nyáron visszatér hozzánk Tel-Avivból, s elfoglalja Egervári Sándor helyét.
Ha ez igaz, akkor óriási botrány, hiszen a miniszterelnöknek erre semmi felhatalmazása nincs. Sem a labdarúgó-szövetség elnöksége helyett nem dönthet, sem képzettsége nincs hozzá, hogy eldöntse: ki a jó szakember és ki nem. Arról nem is beszélve, hogy egy külföldi kapitány szerződtetése súlyos tízmilliókba vagy annál is többe kerülhet, amit az MLSZ-nek kellene előteremtenie. Mert arra még csak gondolni sem merünk, hogy az állam adna erre pénzt.
De tételezzük fel, hogy az egészből egy szó nem igaz, ha Sousa mégis Magyarországra szerződne, annak semmi köze videotonos (és felcsúti) előéletéhez, sem a kormányfőhöz fűződő kapcsolatához, azt meg végképp ne kavarjuk ide, hogy a portugál és Egervári nem igazán szívelik egymást. Ám ha nem is igaz, mindenképpen a hihető tartományon belül van, hiszen Orbán úgy mozog a honi futball mocsarában, olyan magabiztosan nyilatkozik fociügyekben, mintha nem elsősorban az országért, hanem a magyar futballért lenne felelős.
Egyébként meg elnézve a focinkat, tényleg két dologban bízhatunk csupán: a csodában és a miniszterelnökben. Lám-Lám: pénteken a lánya másnapi esküvője miatt a kormányfő nem lehetett ott Bukarestben, úgy kikaptunk, mint a huzat. Kedden pedig, amikor már ott ült Csányi Sándor MLSZ-elnök mellett, akkor rúgtunk egy ötöst az észteknek.
Ennyit ér Orbán a magyar focinak. Gyere, Paulo, várunk rád!
