Méghogy itt bárminemű válság vagy recesszió lenne? Nadrágszíjat kellene húzniuk az embereknek vagy új adókat vetnek ki rájuk egy csinos kis megszorító pakk formájában? Ugyan már, hát hol élnek maguk?
Itten kérem minden a legnagyobb rendben van, bármit is állítanak holmiféle hülye eurokraták meg ellenzékiek. Kedves államunk mindig tudja, mire van szüksége a népnek. De hát nincs munka – siránkoznak a gonosz internetes fórumokon arc nélküli emberkék. Hát, kérem, már hogyne lenne?
Vegyük csak például Tiszaigar faluját. A helyi közmunkások egy hétig(!) dolgoztak a település új látványosságán. De nem ám akármin, hanem egy szalmatraktoron! Most ízlelgessük még egyszer: állami pénzen fizetett közmunkások, akik szalmatraktorokat építenek. Nem ám igazit, amivel esetleg még kezdeni is lehetne valamit, mondjuk szántani vagy vetni, fellendíteni a szétesett magyar mezőgazdaságot. Á, nem! Szalmatraktort!
Elkelne néhány ilyen zseniális gondolat ott, a Duna-parton is. Mondjuk megcsinálhatnánk szalmabálákból az Országház életnagyságú mását, esetleg építhetnénk új stadiont valamelyik falusi NB I-es csapatnak. Hogy kilőnének akkor a munkaügyi számok a statisztikákban! Milyen jól lehetne lobogtatni tavasszal a választási kampányban.
Tiszaigar példájából kiindulva a magyar gazdaság nemhogy süllyed, hanem egyenesen dübörög. De még hogy! A faluban ezek szerint semmiféle szociális probléma nincs, mindenkinek van munkája és iszonyat jó dolgukban már azt sem tudják, mihez kezdjenek a rengeteg szabadidejükkel. Tiszaigar egy igazi csodafalu. Kár, hogy a valóság valahol a dolgok mögé van rejtve. Most épp egy szalmatraktor mögé.
