Vélemény: Tízezer perc

Minderre a népszerű okot a svájcifrank-hitelesek megmentésében láttatja, miközben a több százezer devizaadós helyzete nemhogy javulna, de inkább romlik. A kormány pénzpolitikájának következtében 290-300 Ft/euró közé szorult árfolyam terhei mind rájuk zúdulnak.

Minden tüntető, aki az utcán követeli az adósságok rendezését, személyes segítséget nyújt a miniszterelnöknek ahhoz, hogy uralma alá hajtsa a magyar gazdaság ma még önálló részeit.

Ezt az új helyzetet Orbán már nem a régi szereplőkkel képzeli el. Demján Sándor pis- lantani sem tudott egyet, s kíméletlenül kirántották alóla a takarékszövetkezeteket, amelyeket pedig még pár hónapja is a kormánnyal együttműködve tervezett megerősíteni. Ehhez rá már nincs szüksége Orbánnak.

Csányi Sándor sem kell már: egy általa irányított erős és önálló OTP nem illik Orbán ter- veibe. Csányi még harcol, részvényeladásaival keményen üzeni, hogy vele számolni kell, de megváltozott a napirend, és ezt a napirendet Orbán diktálja!

Ő nem tart attól, hogy a bankadó állandósítása, a tranzakciós adó bevezetése, a devizahitelek kemény kivezetése a bankok összeomlásához vezethet. Szerinte van ott még mit elvenni, és a meggyengült maradék egyszer csak az ő ölébe hull majd.

S akkor már nem kell attól félnie, hogy bárhol a magyar gazdaságban önálló, tőle független szereplők tűnnek fel, vagy bárki is azt hiheti, hogy a Főnök nélkül dönthet bármiben is. Az már az üvegszemű új fiúk kora lesz, amit a Csányi-, Demján-féle öregek csak értetlenül néznek.

Így halad Trafikország a kiteljesedés felé!