Vélemény: Állatok

Itt akár véget is érhetne ez az írás, mindenki gondol valamit, hümmög, szörnyülködik egy darabig, aztán annyi. Pedig nem kéne, hogy annyi legyen. Ez az eset abszolút rávilágít arra, hogy bizony, még mindig következmények nélküli országban élünk.

Adva van ugyanis Szabó néni, aki napi rendszerességgel eteti saját pénzén a Zápor-tó kacsáit. Pedig nem az övéi. Csupán szereti őket. Mert szépek. És ekkor megjelenik pár hülye gyerek a hülye szüleivel, s megölik és ellopják az állatokat. Hogy megegyék.

Szabó néni odament hozzájuk, hogy ezt ne csinálják. Kiröhögték. Szabó néni ezután szólt a rendőröknek is. A közeg kiment, merev és érzelemmentes tekintetét nyilván a víztükörre vetette, aztán… Nem történt semmi.

Nyilván ehhez tettenérés szükséges, márpedig kihalt tónál tényleg nehéz intézkedést foganatosítani a vadkacsák (anas platyrhynchos) sérelmére elkövetett állatölés bűntett alapos gyanújával előállított fiatalkorú személyek ellen.

Fogalmazzunk nyíltan: egyedül Szabó nénit érdekli a kacsák sorsa. Ez pedig kevés. Baromi kevés. A történetben nem az a legszörnyűbb, hogy valakik rendszeresen eltörik néhány kacsa nyakát. Hanem az, hogy mivel nem valakinek a veteményeséről, kerti szerszámairól van szó, igazából mindenki tesz az egészre. Mert nincs senki, aki ezeket a kölyköket minimum nyakon vágná. Az ottaniak ugyanis pontosan tudják, kik ők.

Vagy az etetés, az aggódás, az értesítés után ezt is Szabó néninek kéne? Szégyen!