Vélemény: Tízezer perc

Mert már szó nélkül vesszük tudomásul, hogy olyan országban élünk, amelyben vannak jobboldali trafikosok, baloldali sebészek, centrista szemetesek, nemzeti elkötelezettségű tanárok és liberális rendőrök. 

Nálunk már világnézete, nemzeti hovatartozása van a forint árfolyamának, a mócsingos gyulai kolbásznak, hungarikum lett a műveletlenség, a magyarságteljesítmény része az üldözöttség. Kapitalista hazánkban kommunista követelésekkel lép föl a jobboldali kormány, a szabad vállalkozás híve a baloldal, és nemzeti középosztályunk megteremtését szolgálja az államilag szervezett és támogatott lopás.

A mi átlátható demokráciánkban újsütetű párttitkárok mondják meg, hogy kiből lehet trafikos, pedellus az iskolában, eladó a kisboltban, hivatalnok a járásnál. És ahelyett, hogy jól szájon vágnánk az életünkbe belepofázó, a javainkat elcsaklizó senkiket, elkezd mindenki alkalmazkodni.

Nem az a többség tanulsága, hogy ideje már a francba zavarni ezeket a nyikhajokat, hanem az, hogy jó lesz ezekkel jóba lenni, mert lám, már ez is az övék, meg az is. Évszázados reflexek jönnek elő: a sunyiság, a dörgölődzés az urak csizmaszárához, mint eddig is, mindig is!

Ez a rendszer nem az intézményekre, törvényekre épül. Nem azok megkaparintása, kifacsarása a legszilárdabb alapja, hanem a lelkekből előhívható gyávaság, aljasság, az élni kell, ahogy élni lehet évszázados taknyolása.

Édes Hazám! Drága véreim! De nagyon ezt érdemeljük mi!