Vélemény: Tízezer perc

A Ház elnöke kierőszakolt egy olyan házszabályt, ami őt a testület korbácsos urává tette. Értelmezése szerint most már az is a feladata, hogy előzetesen cenzúrázza a megválasztott népképviselők interpellációinak szövegét.

A héten a szocialista Szanyi Tibor trafikügyben tervezett felszólalását akadályozta meg, mert abban szerinte az Országgyűlés tekintélyét csorbító kifejezések vannak. Érthetetlen, indokolhatatlan, hogy miféle ténylegesen meglévő tekintélyt csorbíthat ma valaki azzal, ha kimondja, hogy Magyarországnak „maffiakormánya” van, vagy azzal, hogy a kormánypártokban „tolvajok” ülnek, akik a „rokonaik és nagy hasú haverjaik érdekében” osztogatták a trafikengedélyeket.

Ez talán nem szép beszéd, de nem törvénytelen, ha egy országban szólásszabadság van. Nem az ad ugyanis tekintélyt egy parlamentnek, hogy tagjai szépen beszélnek egymással, hanem az, hogy szabadon, választóik érdekében hoznak törvényeket, képviselnek véleményeket. És hogy ezt jól teszik-e, azt majd megítélik a választók. Ha többségük szerint hazudik az, aki maffiakormányról beszél, majd elkergetik a választásokon, ha nem, elkergetik a maffiakormányt.

Kövér ízlését mi sem mutatja jobban, mint hogy a Házban eddig zsidózni, cigányozni szabadon lehetett. Azt is megengedhetőnek tartja, hogy ő, mint tisztségre emelt pártpolitikus, megmondja, hogy egy másik párt képviselője mit mondhat.

Ha van még kétsége valakinek, hogy Magyarországon nem a népképviseleti demokrácia kiteljesedése felé halad, az olvassa el ezt a házszabályt, majd nézze meg az intézkedő Kövér László kéjes arcát. Tudni fogja, hol él!