Vélemény: Tízezer perc

Az oktatási államtitkár bejelentette, hogy hamarosan megalakul a Pedagógus Kar, amelynek minden állami iskolában dolgozó tanár automatikusan a tagja lesz, és nem kell tagdíjat fizetni. Aztán lesz ennek országos vezetősége, meg megyei és járási is, a ­leg­megbízhatóbb tanárok közül kiválasztva, közgyűléseken szavazással megerősítve. És a közgyűléseken is sokan lesznek, mert az állam által kinevezett igazgatók majd nagy súlyt helyeznek arra, hogy az iskolában a politikailag, világnézetileg legmegbízhatóbb kollégákat jelöljék ki küldöttnek. Ők pedig tudni fogják, hogy kire kell szavazni.

És a minisztérium ezentúl a Pedagógus Kart tekinti majd a tanártársadalom egyedül hiteles képviselőjének. Azzal tárgyal a bérekről, az új tanmenetről, tankönyvekről, a kar javasol majd kitüntetésre, igazgatói posztra.

Aztán jön a Vasmunkás Kar, az Orvosi Kar, a Parasztok Kara, és így tovább, egészen addig, amíg az egész társadalom meg nem találja kijelölt helyét a kormány új rendjében. És akkor eljön a béke, minden magyar minden magyar barátja lesz, és galambok ülnek a verebekhez. Aki meg ugrál, azt kizárja a kar, és mehet Kukutyinba zabot hegyezni!

Ilyen kísérlet persze már volt a világban, több is. Általában diktatórikus hajlamú rezsimek építgették így a maguk társadalmát, amíg aztán össze nem dőltek. Közös tapasztalat minden ilyen kísérletben, hogy lelkesen együttműködő, önszorgalmú kutyák mindenhol voltak a rendszer kiépítéséhez, és nálunk is lesznek. A baj csak az, hogy ami így létrejön, az nem hatékony, és nem támogatja a világot előrelendítő újítókat.
Persze nem is a felforgató újítás a cél, hanem a Rend! Mindenki a maga helyén, és mindenki igazodik! De szép is lesz!