Vélemény: Pró és kontra

Tamás Rita: Angie felnőtt

Jolie a végletek embere, amikor fiatalon drogozott, nem törődött az egészségével, sem akkor, amikor Lara Croftként brutális izmokat növesztett, és akkora mellet csináltatott, hogy szétszakadt rajta a póló.

Gyerekből sem állt meg ­ket­tőnél, egy fél futballcsapat kellett neki, persze előtte elszerette Hollywood hercegét. Minden húzását megkérdőjelezem, ezt az egyet nem: Jolie felnőtt…

Aki ült már az ­on­kológián, várva a vizsgálatra, és ment már vissza a mammográfiára, reszketve, hogy milyen eredményt közölnek vele, s mindezt fél­évenként átéli az érintettség miatt, az megérti a döntést.

A mai orvostudomány tökéletes megoldást kínál az egészségügyi implantátumokkal, ő csak választott: élet, gyereksereg, szép nagymamakor, vagy fájdalmas agónia – és idő előtti, garantált halál…

Zimber Szilvia: Kár érte

Ez van hát a színésznő kóros soványsága mögött! A halálfélelem, a rettegés a betegségtől, a szörnyű döntés lelki kényszere. Ami mind közelebb viszi ahhoz, hogy valóban beteljesedjék a vég­zete.

Megműttetheti még egészséges mellét, kivetetheti a petefészkét, ha az agyában működik tovább a betegségprogram, a rák megtalálja a maga szervét.

Meggyőződésem, hogy a rosszindulatú daganatos megbetegedés – nem vitatva a genetika és más hajlamosító tényezők szerepét – jórészt gondolkodásunk terméke.

Minél több egy ember életében az elfojtás, a ki nem dolgozott stressz, annál nagyobb rá az esélye. Agyunk különös számítógép: parancsként értelmezi a gondolatot, ily módon a rettegést önmagát beteljesítő jóslattá változtatja.