Ha bárki tudni akarja, ki találta fel a spanyolviaszt, ki fújja a passzátszelet, kinél van a bölcsek köve és ki miatt kel fel minden hajnalban a nap, annak szívesen megadom a választ: Puzsér Róbert.
Ő mindenhez ért, sőt mindenhez jobban. Hogy hol szerezte megkérdőjelezhetetlen tudását, azt nem tudni, nincs kizárva, hogy azoknál a kerületi tévéknél, rádióknál, ahol egykor méltán visszhangtalan műsorokat készített.
Ezzel a bombabiztos szakmai háttérrel a birtokában könnyű szívvel megteheti, hogy mindent és mindenkit kérlelhetetlenül ledorongol. Földbe döngöli a tévécsatornát, amelytől annak idején minden fenntartás nélkül vette fel – nyilván jól megérdemelt – gázsiját, majd beszól a TV2-nek csak úgy passzióból, kioktatja a Dumaszínház szereplőit, és becsméreli Hajdú Pétert a családjával együtt. A tévés famíliája azóta is fuldoklik az öncélú gonoszság tajtékos nyáltengerében, és nem tudja mire vélni az öncélú gyűlöletet.
Ahogy Hajdúék, úgy sokan mások is szenvednek Puzsér fullánkjaitól, mert nem értik a körszakállas ember indítékát. Nem értik, hogy bár válogatás nélkül mérgez lelkeket, kizárólag jobbító szándék vezérli. Örülniük kéne hát az ízléstelen szitokáradatnak.
Puzsér sokat beszél és hangosan. Valószínűleg ez lehet az oka, hogy nem hallja meg azok hangját, akik már régóta mondják: senki nem kíváncsi a körszakállas méregzsák morgására. Én sem. Irtózom a hivatásos utálkozó bárdolatlanságától. Nekem ő nem vicces, nem igazmondó, és nem is hiteles. Egy ízléstelen durva alak, aki azt hiszi, hogy mindenáron meg kell osztania gondolatait a nagyvilággal.
Hát jelentem, nem kell! Szépen fejlett kritikai érzékét először tegye próbára önmagán, talán sikerül lefaragnia még szebben fejlett egójából.
