Csak annyit mondok: HP. Ne nézz így! Fellebbenthetem a fátylat, de utána tuti az hajt majd, miképp lehetnél mi-előbb a részese! Szóval, mehet? Hangerő Párt.
Nem is hallottál róla, mi? Nyugodtan öltözz vissza kiscsoportosnak! Keresd elő a csattogós falepkét, a hátulgombolós nacit! Ülj le, egyes. Ne idegesíts, már! Ez a jövő, öcsém! Hangerő Párt, mondom.
Rémlenek a sok ezer wattos bulik, ahol dumálni sem kell a csajokkal ahhoz, hogy megkaphasd őket? A sok-pacis csúcsverdák motorzúgásai? Te is lazán rácsavarod a hangerőt a szomszédra, ha éjfél körül jön rá a por-szívózhatnék vagy a falfúrás?
Hangerő Párt, érted? Ebben minden benne van. A kamaszkorod, amikor a posztersztárokat dübörögtetted, meg amikor még azok is tudták, milyen jó vagy az ágyban, akik elfelejtettek hallgatózni a hálószobaajtó előtt a legmenőbb házibulikban. A jelened, ahogy a dolgokat kezeled, hangosan, hogy annak is te légy a középpontba, aki nem is is- mer. A jövőd, amikor fel-bukkanásodra fanfárok harsannak, éljenző tömeg, pezsgődurranás, és elegáns poharak csilingelő koccanásai törik meg az unalmas csendet.
Már most minden a HP-ről szól. Szerinted miért hangosabbak a reklámblokkok a műsornál? Miért nyerők és nyereségesek a nagy hangerővel dübörgő fesztiválok? Ezek a tudatalatti manipulációk olyan tömeget és pénzt hoznak, amire csak a szemérmetlenül sok kifejezés illik.
Első körben azonban csak a legjobbak, a kiválasztottak lehetnek tagok. Beavatottak. Olyanok, mint te. A minimáljoggal rendelkező embertenger majd hömpölyög magától, mert trend leszünk, rend leszünk, rendet teszünk. Ne maradj le, öcsém! Itt írd alá! A tagdíjat meg majd megbeszéljük…
