A esküvő előtti pánik nem törvényszerű – de én azonnal bepánikoltam egy váratlan leánykéréstől.
Lánykérés
Alig néhány hete ismertem a srácot, de ő máris velem akarta összekötni az életét. A legszívesebben világgá szaladtam volna a rémülettől, amint térdre borult előttem a fiú. Hogy mitől feszültem be ennyire? Attól, amit nem akartam.
Ezért sem hinném, hogy azoknak, akik szívből szeretik egymást, lenne okuk pánikolni. Mitől is kéne tartaniuk? Attól, hogy elveszik a szabadság? Badarság az egész. Aki olyan szerencsés, hogy szerelemből házasodhat, ne gondolkozzon. Azért se, mert ha nemet mond, kétséget ébreszt a másikban, már csak valaki „biztos pontja” lehet – aki mellől olykor-olykor pánik nélkül lépnek majd félre…
Én nem
Hogy mi a legjobb módszer az esküvőt megelőző pánikhangulat és stresszhelyzet elkerülésére? Itt a tökéletes megoldás: ne házasodjon! Így nem csak rengeteg idegeskedéstől és bosszankodástól óvja meg magát, de megússza a menyegzővel járó költségeket. Arról már nem is beszélve, hogy így milliókat spórol azzal, hogy válnia sem kell.
Megnéztem azoknak az iskolástársaimnak a Facebook-oldalát, akikről tudtam, hogy 20–22 éves korukra bekötötték a fejüket. Legtöbbjük mostanra elvált.
Úgyhogy köszönöm szépen, de nem kérek a házasságból! Rengeteg időt, energiát és pénzt spórolok így. Ráadásul a sok elvált nőismerős most lazább kapcsolatokat keres, hiszen eddig alig éltek. Én pedig itt vagyok!
