Vélemény: Tízezer perc

Ha mégis felkelésbe torkollott a gyülemlő keserűség, sohasem volt terve ennek a népnek arról, hogy milyen is legyen a szabad élet a győzelem után. Ahány forradalmár, annyi álom a jövőről, de megvalósulni csak most az egyszer, az elmúlt 22 évben tudott a mi szabadságunk. Igaz, forradalom nélkül, viszont most is a többség által elfogadott terv hiányában. Nem is lett benne örömük sokaknak!

Másfél millió elveszett munkahely, mélyszegénység a pökhendi gazdagság alatt, eltűnt biztonság, hazudozás, veszekedés, alkalmatlan és erkölcstelen pártok, politikusok jutottak a korrupció, a feltámadó rasszizmus, a depresszió és a kétségbeesés mellé. És ránk zúdult történelmünk minden megemésztetlen mocska, úgy, ahogy hagytuk tíz, száz, ötszáz éve, mindig.

Ezt a népet akarja most az ellenzék szembefordítani az- zal a rezsimmel, amely a villany- és gázszámlát csökenti, a népre fenekedő labanc bankárt, unióst üti-veri, aki azt kínálja, amiben ennek az országnak a legnagyobb gyakorlata van: gondoskodást a kussolás fejében!

Azt mondja az ellenzék, hogy ne szavazz az Orbánra, mert elveszi a szabadságodat, miközben a többség alig várja, hogy valaki vegye már el a szabadságát, csak gondoskodjon is róla. Miben bízik ez az ellenzék?

A rezsicsökkentés mértékében nem tud versenyezni, azt nem állíthatja, hogy jobban kormányozna, nagyobb biztonságot adna, mert ki, kivel, hogyan és miből?
Ördögien van ez kitalálva, és még mindig nem látszik az, aki megtalálná hozzá a kulcsot.