A legjobb és legbonyolultabb mumifikációs eljárásnak tartják azt a technikát, amelyet az ókori Egyiptomban az Újbirodalom idején a királyi család tagjain és magas rangú tisztviselőkön alkalmaztak a késői időszak kezdetéig, körülbelül ie. 1550 és 664 között.
Ennek a technikának az első lépése a legtöbb belső szerv eltávolítása és megőrzése volt. A tüdőt, a gyomrot, a májat és a beleket külön-külön bebalzsamozták, és kanópusz edényekbe helyezték. Ezeket a tartókat gyakran Hórusz isten négy állatfejű fiának egyikével díszítették, és mindegyik fia egy-egy szervet véd.
Ezeknek a szerveknek a megőrzése fontos volt, mivel hitük szerint lehetővé tették a halottnak, hogy lélegezzen és étkezzen a túlvilágon. Általában azonban csak a gazdagok engedhették meg maguknak, hogy szerveiket ilyen módon bebalzsamozzák és tárolják.
Körülbelül ie. 1000 után a gyakorlat megváltozott. A belső szerveket ezután általában becsomagolták és visszahelyezték a testbe, vagy összekötötték vele, esetleg dobozokba helyezték, nem pedig kanópusz edényekbe. A kanópusz edényeket még mindig az adott személy sírjában helyezték el, de üresek voltak, és szimbolikus célt szolgáltak.
A szív, amely minden tudás és érzelem központja, általában érintetlenül maradt a testben, míg az agyat gyakran kidobták. A testet ezután nátronnal (a sivatagi tavak széléről gyűjtött karbonátsóval) kezelték, amely szárítószerként működött, elnyelte a vizet a testből, hogy megakadályozza a további bomlást. 40 nap elteltével a nátront eltávolították a bőrről, és a testüregeket vászonnal, natron tasakkal, gyógynövényekkel, fűrészporral, homokkal vagy aprított szalmával töltötték meg.
A bőrt és az első néhány réteg vászonkötést ezután gyantaszerű bevonattal vonták be. A test többi részét ezután becsomagolták, gyakran amulettekkel és maszkkal a múmia fejére helyezve. Az egész folyamat körülbelül 70 napig tartott.
Azoknak, akik nem engedhették meg maguknak a balzsamozást, általában a testüket forró sivatagi homokban való szárítással vagy gyantával való bevonással őrizték meg.
A tudományos és technológiai fejlődésnek köszönhetően ma már óriási mennyiségű információhoz juthatunk a múmiáktól az emberi maradványok tanulmányozásával kapcsolatos fizikai és etikai problémák nélkül. A múmiákat olyan technikákkal lehet megvizsgálni, mint a CT, MRI és röntgen, vagy egy kis nyíláson keresztül endoszkópos kamerát lehet behelyezni, hogy közvetlenül beleláthassanak.
Egyes esetekben a lágy szövetek nagy károsodás nélkül eltávolíthatók a múmiából. A visszanyert információ olyan módon kelti életre a halottakat, ahogyan azt soha nem gondolták volna. Ezáltal kideríthető a személy neme, életkora és egészségi állapota, a mumifikáció folyamata és láthatóvá válnak a múmia testén található különböző amulettek. Ezenkívül, ha a lágyszövetek eltávolíthatók, biológiai információk derülnek ki a DNS-ről, a génekről és a betegségekről – írja az Australian Museum.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.