Az ókori egyiptomiak számára nem voltak idegenek a betegségek, a kutatások kimutatták, hogy számos fertőző betegségtől szenvedtek, köztük volt a himlő, a tuberkulózis és a lepra. Ezek a halálos veszedelmek a múmiákban is kimutathatók.
Halálos veszedelmeket szabadíthatnak ránk az ókori egyiptomi múmiák?
Például V. Ramszesz, az ókori Egyiptom 20. dinasztiájának negyedik fáraója himlőt kapott, amiről árulkodó himlőhegek tanúskodnak a múmia testén.
Annak ellenére, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1980-ban hivatalosan világszerte felszámoltnak nyilvánította a himlőt, lehetséges, hogy több ezer évvel később az újonnan feltárt múmiák kiszabadíthatják a himlőt vagy bármilyen más betegséget a testükből?
Piers Mitchell, a Cambridge-i Egyetem Ősi Paraziták Laboratóriumának igazgatója és a Régészeti Tanszék vezető kutatója szerint ez rendkívül valószínűtlen.
„A legtöbb parazitafaj egy-két éven belül elpusztul ha nem talál élő gazdaszervezetet – mondta Mitchell a Live Science-nek. „Ha 10 évnél több idő telik el, minden elpusztul."
Például a himlővírusok, csak egy élő gazdaszervezet sejtjeiben képesek szaporodni, a National Library of Medicine Nemzeti Biotechnológiai Információs Központja, a National Institutes of Health (NIH) szerint. Az NIH szerint a tuberkulózist és leprát okozó baktériumoknak is élő gazdaszervezetekre van szükségük a túléléshez.
Így terjed a lepra és a tuberkulózis
Az NIH szerint azonban a himlő érintéssel terjed emberről emberre, míg a tuberkulózis és a lepra általában az orrból és a szájból származó cseppecskék útján terjed, jellemzően tüsszögéssel vagy köhögéssel.
A lepra esetében hosszan tartó expozíció szükséges valakivel ahhoz, hogy a betegség terjedjen. Ennek az az oka, hogy a betegséget okozó két baktériumfaj, az úgynevezett Mycobacterium leprae és a Mycobacterium lepromatosis, a Centers for Disease Control and Prevention szerint lassan szaporodik.
A DNS az élet kulcsa
Egy másik tényező, amely csökkenti annak valószínűségét, hogy valaki egy múmiától elkapjon egy betegséget, a DNS idővel történő lebomlása.
„Az elemzéssel megállapítható, hogy ezeknek a parazitáknak az összes DNS-bitje meglehetősen rövid" - mondta Mitchell. „Ahelyett, hogy szép, hosszú, egészséges DNS-láncok lennének, csak körülbelül 50-100 bázispárból állnak. Mintha mindent feldaraboltak volna, és ez azért van, mert a DNS leépül és lebomlik. Nincs lehetőség arra, hogy bármi is életképes maradjon, ha a DNS szétesett."
Az ellenálló bélférgek
Egyes parazita bélférgek azonban, amelyek széklettel terjednek, tovább élnek, mint más szervezetek, és nem mindegyiknek van szüksége élő gazdatestre a túléléshez. De ebben a kontextusban ők sem okoznak nagy gondot.
Ezek a szervezetek sokkal keményebbek, és több hónapig, vagy néha néhány évig is kitarthatnak, de egyik sem fog több ezer évig élni egy múmia testében"
– mondta Mitchell. „A paraziták túlnyomó többsége elpusztul, amikor a gazda meghal, mert nincs mód a túlélésre."
Még abban az esetben is, ha ezen ősi organizmusok egyike még életben volt, a maszkok, kesztyűk és más védőfelszerelések, amelyeket a kutatók viselnek, hogy megakadályozzák a múmiák elszennyeződését, megakadályozzák a kórokozók általi fertőzést vagy terjesztésüket.
Az alábbi animáció megmutatja, hogyan történt az ókori Egyiptomban a mumufikálás:
