A 10 000 éves rizssör volt az első ismert szeszes ital Kelet-Ázsiában

A kínai sörgyártás pionírjai

Máig vita tárgyát képezi a szakemberek körében, hogy mikor és hogyan háziasították először a rizst, az viszont széles körben elfogadott, hogy a kínai Jangce-folyó alsó részének shangsani kultúrája jelentős szerepet játszott mindebben. Hogy többet is megtudjanak e folyamatról, egy tanulmány szerzői mikroszkopikus maradványokat elemeztek a shangshani kultúra korai szakaszából származó cserépdarabokon, amelyek kora 10 000 évre nyúlik vissza.

A fermentációs és tálalóedényeken – például gömb alakú tégelyeken, csészéken és tálakon – található maradványok felmérése során a kutatók nagy mennyiségű rizskeményítőt, rizshéj-részecskéket és gombákat találtak.

A korai sörgyártás folyamatai

Ezen eredmények alapján úgy tűnik, hogy a tartályokban egykor rizsalapú fermentált folyadékok voltak, amelyeket a jiuqu vagy qu nevű vegyületek felhasználásával készítettek.

A Monascus nemzetséghez tartozó penészgombákból és élesztőből álló qu-t rizs felhasználásával sör előállítására használták – ahogyan Tajvan egyes részein még ma is teszik. A további elemzések feltárták, hogy az ősi ital kis mennyiségben más gabonaféléket, valamint makkot és liliomot is tartalmazott.

A tanulmány szerzői szerint ennek az alkoholos ital előállításának a felfedezése jól illeszkedik a holocén kezdetéhez, amikor a melegebb hőmérséklet és a magasabb páratartalom ideális környezetet teremtett a gombák virágzásához, lehetővé téve a qu létrejöttét. "Ezek a körülmények természetes erjedési folyamathoz vezethettek, amely eleinte véletlenül származhatott a penészes rizsmaradványból" - írják a kutatók.

„Amikor a korai sangshani emberek felfedezték ennek a természetes erjedésnek az eredményeit, és megtapasztalták az alkohol pszichoaktív hatásait, valószínűleg megismételték a folyamatot, majd kerámiaedények használatával növelték a termelést" – teszik hozzá.

A legelső fermentációs technika

Ezt az újítást felismerve „a sangshaniak már nemcsak alapvető élelmiszerként használták a rizst, hanem az erjesztett italok főzésének nyersanyagaként is, ami Kelet-Ázsia legkorábbi ismert alkoholos fermentációs technikája."

A beszámoló szerzője, Liu Li professzor kifejtette, hogy "ezek az alkoholos italok valószínűleg kulcsszerepet játszottak a szertartásos lakomákban, kiemelve rituális fontosságukat, mint a rizs fokozott hasznosításának és széles körű termesztésének potenciális hajtóerejét a neolitikus Kínában."

Más szóval, ezeknek az illuminált összejöveteleknek az elterjedése a nagyüzemi rizstermesztés alapja lehetett, ezzel jelezve a neolitikum kezdetét Kínában - amikor a vadászó-gyűjtögető életmód átadta helyét a letelepedett mezőgazdaságnak.

Így használják fel a rizst ma is a sörfőzéshez Taiwanon: