Az ókori Kínában számos példát lehet találni a szerelem ábrázolására az irodalomban, a művészetekben és a folklórban. De régészeti környezetben, temetkezési helyeken eddig kevés bizonyítékot találtak a szerelem jelentőségére a kultúrában.
Kutatók azonban nemrégiben egy az Észak-Wei-dinasztiából (Kr. U. 386–534) származó sírt tártak fel Kínában, amelyben egy férfi és egy nő csontvázát találták meg, ölelkező pózban, írja az International Journal of Osteoarcheology.
A nő egy gyűrűt viselt a bal gyűrűsujján, és a kutatók szerint az ölelés a pár örök szerelem iránti vágyát fejezi ki, valamint azt, hogy az őket eltemető közösség tiszteletben tartotta ezt. Elképzelhető, hogy a feleség feláldozta magát, hogy halott férjével együtt temessék el, bár más forgatókönyveket sem lehet kizárni.
A szerelem szabad kifejezése a kínai kultúrában az első évezredben került előtérbe, az új lelet pedig ritka bepillantást enged abba, hogyan viszonyult az 1500 évvel ezelőtti Kína a szerelemhez, az élethez, a halálhoz és a túlvilághoz.
