Zajlik a Budavári Palota déli összekötő szárnyában található Szent István-terem rekonstrukciója, amely a századforduló magyar iparművészetének egyik csúcsteljesítménye volt. A munkák újabb szakaszhoz értek, hiszen a szakemberek végeztek a helyiség mennyezetének és parkettájának beépítésével, ráadásul már az egyedi bútorok nagy része is elkészült.
A terem a II. világháborúban és az azt követő fosztogatások következtében teljesen megsemmisült, azonban a jó minőségű archív fotókon így is látható, hogy a terem leginkább meghatározó anyaga a fa, amely a padlót, a mennyezetet és a falakat borította. A parketta a századfordulón a Neuschlosz fivérek gyárában készült, most a szakemberek ezt is az eredetivel megegyezően készítették el háromféle fából. A rendkívül összetett intarziás padló fő motívuma a sárkányforma, az elemek minden anyaga hármas: vörös tölgy, fekete dió és dél-amerikai mahagóni. A parkettát a terem széleinél a falburkolat alá befutó, geometrikus mintájú díszcsík kíséri.
A mennyezet, az oldalfal és a bútorzat egyaránt a dualizmus idején művészi famunkáival hírnevet szerzett Thék Endre műhelyéből került ki. A terem mennyezete gerendás, faragott díszítésű, kazettás részekből áll, a faanyag első osztályú, csomómentes, előgőzölt kerti dió, felületi díszítésére 24 karátos aranylapokat használtak. A mennyezet igazi különlegességét adják a kazettákba illesztett Zsolnay-pirogránit lapok, amelyek különálló képekként is értelmezhetők.
A terem rekonstrukciójának következő szakaszában a falburkolatot alakítják ki: a 2,4 méterig magasodó faragott díszítéses, aranyozott faburkolatot a felső sávban aranyhímzésű szövettel burkolt részek egészítik ki egészen 5 méteres magasságig. A faműves munkákat komoly szakmatörténeti kutatások előzték meg, hogy a századelőn használt eljárásokat és fakötéseket alkalmazzák az oldalfal kialakításánál. A fal sok száz kisebb-nagyobb, egymással kapcsolódó elemből áll majd össze, különlegessége, hogy a látható panelek egyetlen fémcsavart, vagy más ma használatos kötést sem fognak tartalmazni.
A terem kialakítása mellett a bútorzat is újjászületik, a berendezés újraalkotásában azok az előkerült fotók segítettek a legtöbbet, amelyek egyesével ábrázolják a székeket, asztalokat.
Ugyanakkor a mai tervezőknek különleges kihívást jelentett, hogy meghatározzák a bútorok méretét, ezekről ugyanis nem maradt fenn adat. Sokszor csak a teremről készült fotók alapján, az intarziás parketta és az adott bútor egymáshoz való viszonyából tudtak erre következtetni a ma már használható, digitális technológiák segítségével. Már elkészültek a karosszékek, a faragott díszítésű konzolasztal, valamint a hat darab zsámolypad is, melyek még az aranyozóműhelyben várják, hogy elnyerjék végleges formájukat.
A rekonstruált Szent István-terem augusztus 20-án nyílik meg a nagyközönség előtt, az első napokban ingyenesen lesz látogatható - olvasható a terem Facebook-oldalán, ahol további képek is láthatók.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.