Bringatúra kisgyerekkel? Ezekre érdemes figyelni!

A legkisebb, de már ülni tudó gyerekek természetesen még a szülő mögött, gyerekülésben utaznak. Ezekből az ülésekből létezik csomagtartóra szerelhető és külső vázas változat, de van dönthető verzió is, amiben a kicsi akár aludni is tud útközben, és nem nyeklik-nyaklik a kis bukósisakba bújtatott feje. Bár a kétéves gyerekeknek már a pedál nélküli, egyensúlyérzéket fejleszteni hivatott futóbicikli ajánlott, 3-4 éves kortól pedig a pótkerekes bicikli, hosszabb túrákhoz még érdemes őket is a gyerekülésben elhelyezni. Az önálló, magabiztos kerékpározás általában 5 éves kortól indul, ekkor már saját biciklivel is el lehet indulni rövidebb távokra. Nem ritka, hogy a szülő ilyenkor meglepődik, a gyereke már jobban bírja az emelkedőket, mint ő maga. Így aztán 8-10 éves kortól kezdve már bátran szervezhetünk 30-40 kilométeres, vagy akár annál nagyobb biciklitúrákat is.

A megfelelő felszerelés fontos!

A kerékpárt soha ne életkor, hanem magasság alapján válasszuk ki, hiszen két egyidős óvodás vagy kisiskolás között óriási lehet a különbség. Sose vegyünk spórolási céllal nagyobb bringát, "majd belenő a gyerek" alapon. Hiszen a biztonsága a tét, ha pedig a bicikli nyerge már nem emelhető magasabbra, az mindig intő jel arra, hogy bizony kinőtte azt a gyerek.

Túrázáshoz, erdőben és váltakozó szintű terepen a trekking kerékpárok a legjobbak, így kevésbé fullad ki a gyerek akkor, ha esetleg kilométereken át emelkedőn keresztül vezet az út. Tavasszal a legjobb a réteges öltözködés: a légáteresztő, izzadságot elvezető, szárazon tartó sport-öltözékek nemcsak a felnőtteket, a gyerekeket is segítik. Nincs rosszabb annál, mint amikor a comb egy intenzívebb túraszakasz után kidörzsölődik egy nem megfelelő nadrág miatt. Ahogy már fentebb említettük, nagyon fontos, hogy a kicsiken is legyen bukósisak, amit a fejkörfogat alapján érdemes kiválasztani.

Rendkívül csábító a gyereket tandembiciklire ültetni, ez azonban a szakemberek szerint nem jó ötlet. Hiszen ő is részese akar majd lenni az aktív pedálozásnak, de egy felnőttel nem biztos, hogy tartani tudja a sebességet hosszútávon. A legjobb, ha a saját, kényelmes bringáján megy a családdal, a maga tempójában, amihez aztán a felnőttek alkalmazkodnak.

Érdemes kicsiben kezdeni

Első körben érdemes a már magabiztosan bicikliző gyereket az otthonunktól legfeljebb 25-30 kilométerre vinni. Ha pedig messzebb fekvő helyet fedeznénk fel és ottalvós programot szervezünk, akkor a szálláshelytől számítva indulhatunk egy ilyen kisebb túrára két keréken. Így a gyereknek része lehet abban az élményben, hogy máshol aludt, saját kerékpárjával túrázott, és mégsem fáradt ki túlzottan. A sikerélmény hatására már a hosszabb, akár több napos, több állomást érintő biciklitúrákra is nyitottá válik, amit már igazi sportteljesítményként könyvelhet el, életre szóló élményekkel és sok-sok kalanddal.

És a csomagok?

Ha a szálláson van ágynemű és törölköző, akkor már csak tisztálkodó felszerelést, a váltóruhát és az útravaló szendvicseket, vizet kell vinni, ami mindenkinek egy-egy hátizsákban is elfér. A pár napos biciklis túrák minimalizmusra nevelik a gyerekeket, könnyebben megértik, hogy a kevesebb néha több, és tudatosan kell szelektálni, ha kényelmesen és jól akarunk haladni.

A nomádabb túrához már egy kis trükközésre van szükség: hasznos, ha érkezés előtt eljuttatjuk a célba a nehezebb holmikat, hogy ne útközben legyen velük gond. A célállomás körül is érdemes felfedezni a további bringaútvonalakat (egy ideális úti cél ezekben bővelkedik), és a szállástól kiindulva csillagtúrákat szervezni kényelmesen, csomagok nélkül.

A vonzó úti cél megdobja a gyerek lelkesedését

Nem elég a megfelelő minőségű bicikliutakat kiválasztani, az is fontos, hogy a célban legyen olyan látványosság, ami a gyerek számára izgalmas. Békeidőben egy állatkert, egy kalandpark, egy régi kastély, vár vagy egy fürdő tökéletes inspiráció a több órás kerekezéshez, de a járvány miatti lezárások idején a természet szépségeit kell keresni. A zarándok-útvonalak mentén mindig van látnivaló a szabad ég alatt, és ne felejtsük, hogy az arborétumok a legszigorúbb lezárások idején is nyitva tarthatnak.

Tartsunk többször szünetet!

A kisgyerekes bringaút nem verseny, a gyereknek azonban nemcsak azért van szüksége gyakori pihenésre, hogy végtagjait kinyújtóztathassa, a figyelmét is vonzza a táj, a felfedeznivalók útközben. Az óránkénti szünet ezért mindenképp ajánlott. A gyereknek így van lehetősége futkosni egy kicsit, vagy épp ellenkezőleg: rajzolgatni, színezni egy kicsit a biciklis pihenőhelyen. Rutinos szülők egy egyszerűbb fényképezőgépet is adnak a gyerek kezébe, hogy a saját szemszögéből is megörökíthesse élményeit, amelyeket egészen biztosan még felnőttként is emleget majd.

A cikk megjelenését a Büki Önkormányzat támogatta, az anyagot a Branded Travel Content egyik szerzője készítette.