Egy igazán jó művészeti alkotás hat. A tetszik-nem tetszik kategória nem játszik, ha pusztán azt vizsgáljuk, hogy például egy szobor jó-e. Ha felháborodunk, ha önvizsgálatot tartunk, ha mindenkinek beszélünk róla, ha fél napig röhögünk rajta, akkor valamilyen módon elérte a célját. Most 12 olyan szobrot mutatunk a nagyvilágból, amelyek a múzeumokon kívül hökkentik meg az emberiséget, és mi már nagyon várjuk, hogy személyesen is láthassuk őket.
Robert Glen musztáng lovai a texasi Dallasban a Williams Square-en nyargalnak át – ezek az állatok, vagyis a musztángok egykor fontos szerepet töltöttek be a terület életében. Az erőteljes hatáshoz az is hozzájárul, hogy a kilenc vadló szobra az állatok eredeti méreteinek a másfélszerese.
Nevük, a Mustangs of Las Colinas (Las Colinas musztángjai) arra a városrészre utal, ahol a szobor 1984 óta áll. A hatalmas, bronzból készült állatok egy vízzel teli medencén nyargalnak át – a szobor készítőjének célja az volt, hogy a musztáng lovakról készült alkotás emlékeztessen a valaha itt élt első amerikai telepesek szabad szellemére.
Neil Dawson Horizons című, Új-Zélandon található alkotása egészen új néz ki, mintha egy rajzfilmből vágták volna ki. Jópofán van megoldva a dolog, mivel a szobor egyik része teljesen átlátszó, pontosabban ennek az oldalnak csak körvonalai vannak, így valójában csak akkor tűnik fehérnek a zsebkendő, ha épp fehér felhők vannak mögötte az égen.
A fémből készült zsebkendőt egy szoborparkban, a Gibbs Farmon lehet megnézni, sok más eredeti alkotással együtt.
A lengyelországi Wroclaw városában emberek tűnnek elő a járda kövezetéből. Némelyik derékig benne áll, mások a lábukkal törik fel maguk körül a dísztéglákat. Az alkotás eredeti címe Przejście, ami Átkelést jelent, de úgy is emlegetik a szoborcsoportot, mint Az ismeretlen gyalogosok szobrát.
Összesen 14 szobor ágyazódik a járdába, 7 az utca egyik oldalán, 7 a másikon: az alkotással Jerzy Kalina a kommunizmus és a rögtön ítélő bíróságok áldozataira emlékeztet, és arra a félelemre, ami sokakat bujkálásra késztetett.
Kelpies néven ismertek azok a hatalmas lovas szobrok, melyek a skót Falkirk határában nyerítenek az ég felé. Az angol név azokra az alakváltó szellemekre utal, akik a legendák szerint a skót vizekben élnek. A szobrász, Andy Scott 30 méter magas, acélból készült lófejeket alkotott.
Bár a szobrok egyenként 300 tonnát nyomnak, lyukacsos szerkezetüknek köszönhetően légies hatást keltenek. Falkirk városának másik végében forog a szintén lenyűgöző Falkirk kerék, ami egy olyan óriási forgó hajólift, mely két, szintjükben eltérő csatornát köt össze egymással.
Az arctalan bürokrácia tökéletes megjelenítése az a Reykjavíkban található fémszobor, mely tökéletes nyugalommal „sétál" az utcán. Aktatáska a kézben, zakó és pantalló is a helyén van, csak épp a szoborember fejéből nem látunk semmit, mivel azt egy hatalmas kőtömb rejti el előlünk.
Az izlandi aktatologatót, illetve annak felsőtestét Magnús Tómasson egy hatalmas bazalttömbbe zárta, így fosztva meg minden egyéniségétől. Az már más lapra tartozik, hogy vajon ezzel a bürokraták unalmas munkájáért mond köszönetet, vagy netalán épp gúny tárgyává teszi őket az alkotó.
Összesen 40 darab fémből készült iguána és gyík lepi el Amszterdam Kleine-Gartmanplantsoen nevű terét, illetve az itt található füves területet.
A szobrász, Hans van Houwelingen élethűen megformált hüllői mindenfelé ott nyüzsögnek: ötletszerűen kószálnak a fűben, de tele van velük minden falfelület is, így figyelni kell, hogy épp hova ül le az ember pihenni. A különös alkotásban talán épp különcsége a legvonzóbb, hacsak valaki nem kifejezetten kedveli a nagyra nőtt gyíkokat.
A szingapúri Chong Fah Cheong szobraival tele van a délkelet-ázsiai városállam. Legismertebb szobrai a Szingapúr folyó partján élő emberek mindennapjairól szólnak, ilyen az Első generáció is. A parton ugráló bronzgyerekek csoportja 2000. december 31. óta látható, az öt kölyök a víz mellett játszik felszabadultan.
Egyikük lába már majdnem a vízbe ér, a másik épp belöki egy társát. Az ötletes technikai megoldás miatt, ahogy a szobrász összekötötte a figurákat, teljesen olyan hatást kelt az egész alkotás, mintha mozognának, élnének, ugrálnának az alakok.
Marco Cianfanelli Nelson Mandeláról készült alkotására nem is mondanánk elsőre azt, hogy szobrot látunk. Inkább olyan ez a Howickban álló emlékmű, akár egy levegőbe vetített háromdimenziós kép. A helyszín egyáltalán nem véletlen, Howick mellett tartóztatták le Mandelát 1962-ben, aki életének következő 27 évét börtönben töltötte.
Ezen az emlékhelyen a témának szentelt látogatóközpont mellett áll az alkotás, mely szemből a politikai vezető arcképét mutatja, ám oldalról nézve kiderül, hogy sok-sok földbe fúrt, tépett szélű acéllap alkotja a képet, ezzel is utalva Mandela hosszú rabságára.
Tajvan fővárosában is a járda szintjébe vannak ágyazva a szobrok. Tajpejben, pontosabban az állatkert egyik kis terén vízilovak fürdőznek a kőkockák között. Annyira élethűek a szobrok, és annyira jól vannak eltalálva az arányok, hogy teljesen elhisszük, ezek a hatalmas állatok valóban lubickolnak.
A szobor ötlete – mely az akkori igazgatótól, Chen Pao-chung-tól származott – annyira bevált, hogy ma ez az egyik leginkább ismert és fényképezett része az állatkertnek, sokan pontosan emiatt keresik fel a helyet.
Az ausztrál Adelaide-ben négy malac mászkál a Rundle Mall-on. Horatio, Oliver, Truffles és Augusta 1999 óta laknak itt, azóta túrják fel a szemetet, és mennek szembe a gyalogosokkal. Marguerite Derricourt szobrász bronz malackái hamar közkedveltek lettek, a névadásukra még egy pályázatot is kiírtak.
Ma minden malac mellett ott a kis névtáblája, persze a névadó nevével együtt. A lakosok és a turisták nagyon szeretik a bronz jószágokat, a gyerekek ölelgetik őket, és persze rengeteg fénykép is készül a disznók között pózolva.
Ilyen szokatlan szobra kevés hírneves tudósnak van, márpedig Prágában Sigmund Freud egy levegőben lógó szobrot kapott. Messziről kicsit olyan, mintha egy akasztott ember lógna a háztetők vonalában, magasan az utcaszint fölött, közelebbről viszont az is látszik, hogy az egyik kezével azért még kapaszkodik a magasban lévő rúdba. És egészen közelről már az is kiderül, hogy csak egy szobrot látunk.
David Černý provokatív alkotása sokaknak nem tetszett, hírnevet azonban gyorsan szerzett magának, olyannyira, hogy még turnézott is, a világ több nagyvárosában megfordult már. Most azonban ismét Prágában lóg, az Óvárosban, és bárki odaballaghat alá szörnyülködni.
Marseille 2013-ban volt Európa Kulturális Fővárosa, erre az alkalomra készítette Bruno Catalano a Les Voyageurs (Az utazók) szoborsorozatot. A szobrok egy szál bőrönddel indulnak neki a világnak, ami pedig abszolút emlékezetessé teszi őket, hogy az alakok testének jelentős része hiányzik – hasukon, fejükön vagy épp lábukon keresztül az utcaképet látni.
A tíz bronz alak mind más és más, a legismertebb közülük pedig kétség kívül a Le Grand van Gogh – amelyből különös ismétlődéssel éppenséggel kettő is sétál Marseille-ben.