Zajlik a regéci vár felújítása: a reneszánsz palota van soron

Meseszép környezetben magasodik a regéci vár, amely 700 éven keresztül állt ellen legendákat táplálva a történelem viharainak és amely a Magyar Nemzeti Múzeum régészeinek egyik legfontosabb kutatási területe. Most állítják helyre ugyanis a Középső vár keleti részét és a 16. század közepén és második felében épült, emeletes reneszánsz palotát.

Miközben a turisztikai látványosság szigorú szabályok mellett folyamatosan látogatható, az ásatások során kibontott kövekből falak emelkednek, a vár palotája alatt húzódó, beomlott, nagy alapterületű pince pedig egyre mélyül, ugyancsak ontva a köveket, írja a múzeum, honlapján.

A regéci vár Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a történeti Abaúj megye délkeleti részén, a Hernád völgyétől keletre magasodó Zempléni-hegység nyugati részén, gyönyörű természeti környezetben helyezkedik el.

A vár feltárása és állagvédelme több mint húsz éve zajlik, de a helyreállítási munkálatok nagyobb léptékben 2015-től folyamatosak. Az első nagy rekonstrukciós ütem során a Felsővár tornyának teljes, épületeinek részleges rekonstrukciója és konzerválása elkészült, a vár előtt fogadóépület, Regéc településen belül pedig látogatóközpont épült.

Jelenleg, a második helyreállítási ütemben a Középső vár keleti részén dolgoznak, melynek során újjáépül egy, a 16. század közepén és második felében épült, emeletes reneszánsz palota.

A regéci vár a 13-14. század fordulóján épülhetett a szarv formát idéző, nagyjából észak-déli irányú hegyre. Mátyás király uralkodásáig többnyire királyi kézben volt, de Nagy Lajos király is többször időzött a vár falai közt. A 15. században az épületegyüttes már a Várhegy teljes platójára kiterjedt, magába foglalta az ún. Felső, a Középső és az Alsó várat.

A 16-17. században a Középső vár területére reneszánsz stílusú kőfaragványokkal díszített palotaépületeket emeltek. A regéci vár az oszmán hódítás korában biztonságos lakhelyet nyújtott számos főúri családnak. A Szapolyai, Serédy, Alaghy, Mágochy, Esterházy családok után végül a 17. század közepén a Rákócziak birtokába került. Regéc legfényesebb időszakát a Rákóczi-család két nagyasszonya, Báthory Zsófia és Zrínyi Ilona alatt élte. A várat Thököly fejedelemségének összeomlása után Caprara császári tábornok a Habsburgok haditanácsának döntése értelmében 1686-ban gyújtatta fel és tette védhetetlenné.

Itt az emeleten díszes erkéllyel, festett boltozattal, drága kályhákkal, továbbá kettős árnyékszékkel felszerelt fogadóterem, a földszinten pedig a pékáru sütésére szolgáló kemencékkel ellátott terek helyezkedtek el.

A pincében a tartósításra is használt ecetes hordókat őrizték. Ennek a nagyméretű pincének a kibontásán túl az idei ásatási szezonban a páterek házának alépítményét, a keleti falszoros feltöltődését, a későbbiekben az várudvar korábbi építési korszakokhoz tartozó maradványait is vizsgálják a Nemzeti Múzeum szakemberei.