A bazilika teljes felújítása négy év alatt valósul meg, a 13 milliárd forintos beruházás a tervek szerint 2023-ra készül el. A főszékesegyház a munkák alatt látogatható marad, egyedül a kupola felújításához szükséges belső állvány felállítása korlátozza majd körülbelül két és fél hónapig a tér használatát.

Az épület állagmegóvása 2016-ban vált halaszthatatlanná, amikor a kupola stukkódíszítésének kisebb-nagyobb részei lehullottak beázás és korábbi rossz kivitelezés miatt.

a kupola Forrás: Picasa 3.0/Thaler Tamas/wikipedia

Eddig megújult az északi oldalhajó és elkészült a lift, amellyel most már akadálymenetesen közelíthető meg a kincstár, valamint a fölötte lévő panorámaterem.

A csaknem 150 éves monumentális épületben a lift elhelyezéséhez egy helyütt másfél méter vastag, tömör téglaburkolatban kellett aknát kialakítani, másutt pedig acélszerkezetű, rejtett boltívvel kellett alátámasztani egy levegőben lógó falrészt.

A tervek szerint 2020 őszén elkezdik a kupola teljes külső-belső felújítását: a burkolat cseréjét, a hő- és vízszigetelést, valamint a belső, stukkóval díszített felületek restaurálását. Ez a munka legalább két évig tart majd.

Tervezik továbbá a tetők, a több tíz méter magasságban lévő "belső udvarok" és a homlokzat egy részének felújítását is. Az utolsó nagyobb munkaszakaszban belső munkákat végeznek és az altemplomot szigetelik, végül kisebb restaurálások következnek.

Az esztergomi bazilikán kisebb javítások a II. világháború után és a 70-es években történtek, majd 1993-ban a tetőt kellett javítani, miután egy része leégett. Teljes körű, külső-belső felújítására most először kerül sor.

Az esztergomi várhegyen a 10. század óta áll templom. Az elsőt Géza fejedelem építtette Szent István, az első vértanú tiszteletére. A hagyomány szerint itt született Géza fejedelem fia, Szent István király. Szent István 1001-ben alapította meg az esztergomi érsekséget, és 1010-re már állt a mai bazilika helyén a Szent Adalbert-székesegyház. A 12. században részben leégett, majd újjáépített templomot az Esztergom 1543-as török megszállását követő időkben hagyták lepusztulni.

Fél évszázaddal később, a vár visszavételére indított harc során a benne tárolt lőpor felrobbant, és csak a Bakócz-kápolna - a hazai reneszánsz építészet vörös márvány műremeke - maradt épségben.

A székesegyház alapkövét 1822. április 23-án, Szent Adalbert ünnepén tették le.

Az építkezést vezető Packh János - Kühnel Pál unokaöccse - módosította az alaprajzot és a homlokzaton is változtatott. A Bakócz-kápolnát 1600 darabra szétbontva, tájolását megváltoztatva, a bazilika oldalkápolnájaként őrizte meg. Rudnay Sándor érsek 1831-es halála után csak 1839-ben, Kopácsy József kinevezése után folytatódott az építkezés. Packh Jánost ugyanebben az évben meggyilkolták, és az új érsek az egri székesegyház terveit készítő Hild Józsefet kérte fel a munkára.

Hild József a kupolát a korabeli Magyarországon újdonságnak számító módon, vasszerkezettel építette meg, valamint megemelte és oszlopokkal fogta körbe a kupoladobot, amivel fokozta az épület monumentális hatását.

A székesegyházat Ferenc József jelenlétében az új hercegprímás, Scitovszky János 1856. augusztus 31-én szentelte fel, bár a főhomlokzat oszlopos előcsarnoka még befejezetlenül állt és a déli harangtorony is hiányzott. Az építkezés Lippert József irányítása alatt fejeződött be, a zárókövet 1869. november 1-jén, már Simor János érseksége idején helyezték be, mai formáját pedig csak 1886-ra nyerte el.

Megkezdődött az esztergomi bazilika homlokzatának felújítása