A jégbringázástól a sítalpas ejtőernyőzésig: téli sportok a sílécen túl

Ilyen az, amikor a síléc randevút ad a kerékpárnak

Ha a biciklizés a havon túl nagy kihívásnak tűnik, érdemes ugyanezt úgy megpróbálni, hogy a kerekek helyén sílécek állnak. Különösen a gyerekek és a tinik fogják imádni ezt az újfajta havas sportot, mely közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek a YouTube-on található videók mutatják. Igaz, úgy tartják, a síelésnél ezt azért könnyebb megtanulni használni.

A síbicikli (Ski Bike) lényege, hogy amíg a pilóták sícipőt viselnek, a rövid sílécet már a bringára szerelik fel. A hegyre felvonóval jut fel a jármű – és a felvonó típusától függően dől el, hogy a bringán rajta ül-e a felhasználó, vagy maga mellé veszi azt. Bár a síbiciklizés könnyű és szórakoztató elfoglaltság, sisakot mindenképpen érdemes húzni hozzá.

A gokartozásról télen sem kell lemondani

Ezt a sportot a skandináv országokban találták fel, mely annyira menő, hogy már Kimi Raikönnen és a Top Gear stábja is kipróbálta. Egy olyan járgányt képzeljen el, mint a vurstliban a dodzsem. A lényege ugyanaz, mint a normál gokartoknak: annyit száguldozik velük az ember, amennyit csak akar. Ráadásul nem kell hozzá jogosítvány (általában 140 centiméteres testmagasság a jéggokartozás feltétele), és csupán néhány eurós program.

Többek között a franciaországi Tignes-ben találhat egy 350 méteres ice cart pályát, de Finnországban akár válogathat több közül is. Kuusamoban például egy befagyott tavon eresztheti el a haját jéggokartban ülve, de itt egyébként versenyeket is rendeznek.

Télen is elvitorlázhat a naplementébe

A jégvitorlázás egyszerre szórakoztató és veszélyes sport – ebben tehát nem különbözik az előbb bemutatott jéggokarttól. A legendák szerint holland tengerészek próbálkoztak először ezzel a sporttal, de őket persze nem a sebességrekord megdöntése hajtotta, mint a mai sportolókat – sokkal inkább az, hogy egyáltalán közlekedni tudjanak a vizes ország befagyott folyóin és tavain. Már ők is oldalsó támasztékokkal alakították át a hajókat. Így aztán télen is tudtak árut fuvarozni, az olvadáskor pedig egyszerűen leszerelték az oldalsó síneket.

Nem kellett hosszú idő hozzá, hogy ebből sport nője ki magát: Amerikában már a 19. században akadtak, akik kifejezetten a jégvitorlázás céljával építettek hajókat. A sebesség rajongóit vonzotta a dolog, és nem ritkán előfordult az is, hogy a folyón száguldó vitorlás legyorsulta a parton zakatoló gőzmozdonyt.

A mai jégvitorlásoknak nincs igazi hajóteste, és egy négyzetcentiméterre jutó nyomása sem nagyobb, mintha korcsolyával rámenne bárki a jégre. Az igazi élvezethez azonban nagy jégfelület szükséges, ezért sem terjedt még el annyira ez a sport hazánkban – hiszen a Balaton vagy a Velencei-tó általában csak rövid időre fagy be. De a Balti-tengeren például több helyen is ki lehet ezt próbálni, többek között Észtországban és Lengyelországban, de leginkább Észak-Amerikában van nagy hagyománya ennek a sportnak.

Elő a csákányokkal!

Íme egy sport, ami viszonylag könnyen elérhető itthonról indulva is, elég csak Ausztriáig vagy Szlovéniáig utazni, hogy kipróbálhassa magát benne. A hegymászásnak ehhez a válfajához két jégeszköz (másnéven jégszekerce), hágóvas és szöges bakancsok kellenek. És persze, kellő adag elszántság és fegyelem. Ez is biztosítókötéllel működik, és jégcsavarokat is vinni kell, amelyekhez a jégbe csavarozva hozzá lehet rögzíteni a biztosítókötelet. A hegymászáshoz képest azonban ez sokkal dinamikusabb mozgásforma.

A felszerelés nem olcsó, de egyrészt lehet bérelni, másrészt indulnak tanfolyamok is a témában. Előképzettséget nem igényel, de fontos, hogy a kezdő nagyon jó állóképességgel rendelkezzen. A jégeszközt nem olyan nehéz beverni a jégbe, mint amilyennek kívülről látszik – a technika, amely megkönnyíti ezt, oktatóktól elsajátítható.

Esetenként Magyarországon is ki lehet próbálni. A Miskolc melletti Hámoron például előfordul, hogy csinálnak jégfalat, de a magyar rajongók elsősorban a Szlovák Paradicsom Nemzeti Parkba vagy a Magas-Tátrába járnak. Ausztriában akad egy kiemelten jó hely: a Malta-völgy, ahol 5-600 méteres jégfalakon lehet gyakorolni.

Végül egy sport önjelölt James Bond-oknak

Ez már tényleg extrém – a videót megnézve érteni fogja, miért. Még az sem kizárt, hogy az egyik részben látjuk majd a 007-est, amint így menekül az Alpokban üldözői elől.

A speed rider-ek síelőkként indulnak, majd ejtőernyősként folytatják útjukat. Tehát ernyővel a hátukon síléceken nekilódulnak a hegyről, aztán átváltanak repülésbe. Az eközben elérhető száguldás 30 és 140 kilométeres óránkénti sebesség közé esik, és tekintve, hogy a tereptárgyakhoz (értsd: fák és sziklák) elég közel halad el a sportoló, a balesetveszély igen magas. Az ernyő kis méretéből adódóan azonban igen jól lehet navigálni és kanyarodni. A sportot az 1970-es években találták fel Franciaországban, és most is elsősorban ott próbálhatja ki, akinek van hozzá bátorsága, például Les Arcs-ban.