A cukor a bűnös mindenért?

cukor
PUBLIKÁLÁS: 2018. augusztus 10. 17:46
Végéhez közeledik a nyár, de az idő múlása nem megy a hiúság rovására. Vagyis mindig van miért a tükörben lesegetni, vajon hány deka, kiló felesleges zsírtól szabadulhatnánk meg. Már ha nem lennénk annyira édesszájúak, persze. S ez a kulcs is egyben: ehetünk cukrot is, mértékkel.
Van, aki az epret sem tudja elképzelni cukor nélkül Forrás: Pixabay

A szélsőségek világában élünk. Egyrészt igyekszünk spórolni a legutolsó kalóriákon is, vadásszuk a legújabb édesítőszereket, amelyek lehetőleg semmilyen mellékízt ne hordozzanak, ellenben nulla gramm szénhidrát mellett is édesítsenek. Majd fogunkat összeszorítva, de az aktuális trendeknek is bedőlve, félredobjuk a kenyeret, lisztet, tésztát, krumplit, rizst, csak hogy végre úgy feszítsünk a bikiniben, mint ahogy megálmodtuk... (nehogy aztán beájuljunk az éhségtől). Majd a következő percben már egy duplatejszínhabos, csokoládéöntetes fagylaltbomba után vágyakozunk, ostyadísszel, persze, s jó nagyot kortyolunk a fruktózsziruptól túlcsorduló koktélunkba/limonádénkba a medence partján. Hiszen már úgyis mindegy, nyaralunk, nem? Igen ám, de még jönni fog az indiánnyár is!

Ambivalens kötődés

Amennyire erős képzavarral indítottam, annyira nehéz is eligazodni ebben a játszmában, amit a cukorral, a cukor ellen vívunk. Imádjuk, és megtagadjuk, kívánjuk, de meghurcoljuk, alapízünk, szeretetnyelvünk az édes, de méregnek is hisszük egyszerre.

Cukorban úszik minden

Nehéz is, kétségtelen, hiszen lépten-nyomon cukorba botlunk, nem csak a nyilvánvaló édességek, de még az alapvetően sós élelmiszereink, mártásaink, vagy az egészségesnek hitt italaink, müzlijeink, gyümölcsjoghurtjaink kapcsán is. S akkor még nem beszéltünk az üdítőkről, gyümölcsnektárokról, italokról.

Ennek nehéz ellenállni, pedig valódi cukorbomba Forrás: Pixabay

Szeretünk démonizálni, ugyanakkor meglehetősen álszent dolog csak és kizárólag a cukorra kenni az egészet. Valójában ez többről szól. Önkontrollnak, önmérsékletnek, mértékletességnek, tudatosságnak is hívhatnánk az ellenszert. Ezekre van ugyanis szükség, ha szeretnénk megnyerni a csatákat, a háborút úgy sem fogjuk.

A cukor ott lesz mindig, szinte mindenütt, a kérdés, hogy mit kezdünk vele.

Lesz-e elég akaraterőnk néha úgy dönteni, hogy az arany középutat választjuk?

A teljes cukorstop visszaüthet

A teljes lemondásnak ára van, még pedig könnyen a józan eszünk mehet rá a hirtelen megkezdett cukorblokádnak, amikor is túl szigorúan esünk neki a cukornak és kiírtjuk mindenhonnan az étrendünkből. Könnyű ugyanis vérszemet kapni és már nem csak a hozzáadott cukrot (értsd: az élelmiszeripar, a vendéglátás vagy éppen saját magunk által az élelmiszerhez, ételhez hozzáadott, nem az adott étek, ital saját, természetes cukortartalmát), hanem a gyümölcsöket, vagy éppenséggel a tejtermékeket, végül minden finomított szénhidrátforrást (búzaliszt, tészta, pékáruk) is kerülni, mondván, azok is csak kísértésbe visznek, s „romba" döntenek.

A dolog nehézsége az is, hogy a cukor számos módon megbújhat az étkeinkben, amikor nem is gondolnánk rá. Több néven is megtalálhatjuk az élelmiszereinkben, mivel a cukor maga egyszerre egy gyűjtőfogalom is, de nemes egyszerűséggel a szacharózt, avagy répacukrot is így szoktuk nevezni (ismert még kristály-, porcukor néven is).

Cukoraliasok: kristálycukor, szacharóz, glükóz, fruktóz, gyümölcscukor, tejcukor, laktóz, glükóz-fruktóz szirup, dextróz, maltóz, szukróz, méz, nádcukor, kukoricaszirup, magas fruktóztartalmú kukoricaszirup (HCSF), invertcukor, keményítőszirup, melasz, juharszirup.

Gusztusos kísértés Forrás: Pixabay

Mi ez a féktelen aggodalom?

Nos, igen, a cukor maga egy üres, luxus kalóriaforrás, hiszen szénhidráton kívül más tápanyaggal nem szolgálja a testünket. Ugyanakkor néha igen jól jön, hogy hirtelen ad energiát, lásd éhezés miatti rosszullét, vizsga előtt, sportolás előtt, alatt, után.

Mivel emészteni se nagyon kell, ezért hamar fellendíti a vércukorgörbénket, s ha nem ettünk mást, ami ezt a hullámzást hullámvölggyé alakítaná (úgy mint zsírban, fehérjében vagy rostban gazdag élelmet), akkor bizony rövidesen a cukorkóma állapota csap le ránk: újra éhesek leszünk, s enni kívánunk. Innen már ismerős az ördögi kör, a hízás, a jo-jó és egyebek.

Másik aggasztó tény a cukorral kapcsolatban, hogy a fogszuvasodásra való hajlamot is fokozza,

különösen, ha sokáig tartózkodik a szánkban, mert tapadósabb formában esszük (keksz, grillázs...), vagy nem iszunk sima vizet utána kvázi öblögetés jelleggel, illetve nem mosunk rendszeresen fogat.

A túl sok cukor nem tesz jót hosszú távon az ereinknek, a bőrünknek, és a felgyülemlett zsírfelesleg esztétikai problémákat is okozhat (azért a feltételes mód, mert nem mindenkit zavar, vagy nem mindenki riad ettől vissza, s nem is ez a legnagyobb gond).

Az állandó hullámzás a vércukorszintünkben a hangulatunkra, koncentrálóképességünkre, fizikai és szellemi teljesítményünkre, memóriánkra is kihat. Már csak ezért is megéri egy kicsit tudatosabbnak lenni.

Mit tehetünk?

• Egyrészt: adagkontroll. Ehetünk édes-cukros dolgokat, de próbáljuk kisebb mennyiségben fogyasztani a cukorbombákat! Fél szelet sütemény, max. 2 kis gombóc fagylalt, kisebb pohár üdítő... Kezdetben már ez is hatni fog.

• A következő lépés a gyakoriság csökkentése. Próbálkozzunk meg azzal, hogy eleinte csak 1-2 napot jelölünk ki cukormentesnek! Ilyenkor is főleg a már említett hozzáadott cukor a kerülendő, amit terjesszünk ki a mézre, lekvárra, szirupokra is.

• A „pro" változatban már csak heti 2-3 napon együnk, igyunk cukros, cukrozott étkeket, igyunk cukrozott italokat! Nem a csalónapra bíztatom a kedves olvasót, mert azzal is el lehet szállni, inkább arra, hogy ha előre tudjuk, hogy mondjuk, vasárnap jöhet a süti, akkor könnyebben kibírjuk mentálisan hét közben (elvileg), mert nem az forog a fejünkben, hogy tilos az édesség, hanem arra koncentrálunk, hogy idővel meg is kapjuk.

A cukor hiába többféle, a hatás hosszú távon nagyon is "cukros" Forrás: Pixabay

• Kezdjük el élvezni az eredendően édes ízű gyümölcsöket! Idővel, amikor már kevesebb feldolgozott cukorforrást fogyasztunk, megfigyelhetjük, hogy milyen édes a barack, a narancs, a banán, a szilva...
• Ha süteményről van szó, akkor alapból a gyümölcsöset válasszuk, így kevesebb cukorral, mézzel is édes lesz a végeredmény.

• Kiválaszthatjuk a nekünk szimpatikus, ízben és állagban is megfelelő édesítőszert, ha úgy érezzük, nehezen megy a cukorkorlátozás, és még sóvárgunk az édesebb ízek iránt. Ez nem kötelező, inkább egy lehetőség, egy alternatíva, ami segít az édes íz élvezete mellett a szénhidrátok, kalóriák korlátozásában. Figyeljünk arra, hogy nem minden édesítőszer ehető korlátlanul és büntetlenül, a cukoralkoholok (xilit, szorbit) az arra érzékenyeknél napi 30-40 gramm felett vagy akár kisebb dózisban is, erős puffadást, szelesedést, hasmenést is okozhat. Csak óvatosan!

• Döntsük el, hogy mi a fontosabb, az aktuális gasztroöröm, vagy vagyunk-e annyira hiúak/tudatosak, hogy számítson az alakunk, egészségünk is.

Az üdítők is tele vannak cukorral Forrás: Origo

S végül: önmagában nem a cukor a káros, hanem a túlzott mennyisége, gyakorisága, ami gyarló emberi mivoltunk eredménye (semmiképpen sem függőség, legalábbis nem a klasszikus értelemben véve). Szóval ne a sütit hibáztassuk, ha a tükör nem jó látványt mutat, inkább nézzünk mélyen magunkba, hol vetettük el a sulykot, és menjünk el mozogni egyet!

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.




Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.