Hogy miért pont a túrázóké vagy a kirándulóké? Mert leginkább talán ők találkozhatnak a természetben ezzel a szépséggel. Az illatos hunyor hazánkban védett növény, és minden alkatrésze mérgező.
Az illatos hunyor (Helleborus odorus) őshazája Délkelet-Európa, ott is főleg a sziklás karsztos, bükk- és gyertyánelegyes erdőkben terem. Hazánkban a túrázók csak a Mecsekben és a Dél-Dunántúlon találkozhatnak az illatos hunyorral. A wikipedia szerint elsőként a zöld, zöldessárga virágjáról ismerhetjük meg, amelynek levelei szórt állásúak, tenyeresen összetettek, épszélűek, fonákán pedig a főerek mentén szőrös. Az alábbi kép talán segít a beazonosításban is.
A szakértők a félörökzöldek közé sorolják a növényt, mert levelei képesek átélni a téli hónapokat, és csak akkor veszíti el azokat, amikor tavasszal már újak fejlődnek helyettük. Az illatos hunyor minden része - a többi hunyor társához hasonlóan - mérgező alkaloidot tartalmaz. De persze nemcsak ezért, hanem annak hazai védettsége és tízezer forintos eszmei értéke miatt sem szabad az erdőkben leszakítani.
