Ilyen lett a müncheni reptér új szatellit terminálja

A müncheni, hivatalos nevén Franz Josef Strauss Nemzetközi Repülőtér Németország második legforgalmasabb repülőtere a frankfurti után. Az 1992-ben megnyílt repteret 2003-ban bővítették a kettes terminállal, de az utasforgalom évről-évre akkorára nőtt, hogy az utóbbi években már időszerűvé vált egy újabb hatalmas terminálépület megépítése. Az alapkőletételtől a legutolsó simításokig négy év alatt 900 millió eurót költöttek - a költségek 40 százalékát a Lufthansa, a többit a müncheni repülőtér állta - , ráadásul mindezt a tervezett büdzsé- és időhatáron belül. (Ezt egyébként a megnyitón Marcus Söder fejlesztési miniszter is kiemelte, amikor finoman a Berlin mellett épülő új schönefeldi repülőteret hozta fel ellenpéldaként, amelyet 2006 óta építenek, egyre drágábban, átadását pedig rendszeresen tologatják - legutóbb például 2017 második felére ígérték.)

Így aztán teljesen érthető, hogy a müncheni szatellit terminál megnyitását tetőtérből lelógó légtornászok szédítő látványával és 1900 meghívott vendéggel ünnepelték. A müncheni repteret április 26-tól a kettes terminál eddigi 25 millió utasa mellett így újabb 11 millió utas használhatja évente, ezzel pedig München hivatalosan is bekerült a világ legnagyobb légi csomópontjai közé.

Próbautasokkal tesztelték

A terminált 20 napig 2800 próbautassal tesztelték, amely során minden utaskezelési folyamatot szimuláltak. Megnézték például, hogy az utasok hogyan tudnak tájékozódni az épületen belül, eljutnak-e gond nélkül a kívánt célra, és, hogy könnyedén teljesíthető-e a be- és az átszállás a megadott időintervallumon belül. Azt pedig külön figyelték, hogy az utasok hogyan igazodnak ki az épületen belüli tájékoztató táblákon.

A terminálnak nincs külön bejárata és nincs kapcsolata a közösségi közlekedésessel, innen a szatellit elnevezés, vagyis mindössze egy földalatti kisvasúttal lehet elérni. Ha úgy vesszük ez az első középpályás repülőtere Németországnak, amely a korábbi terminál és a repülőgép-parkolóhelyek közé épült. Mindez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az utas- és csomagfelvételi rendszer továbbra is a kettes terminálon történik, de a biztonsági és útlevél ellenőrzés után az utasok már egy földalatti vasúton juthatnak el a szatellit épületbe. A négy kocsiból álló kisvasút kétpercenként jár, és egy perc alatt teszi meg az utat a régi kettes és az új terminál között.

Zöld reptér

Ezt a szatellit terminált már tényleg a jövő igényeire szabták, nemcsak a világ legfejlettebb, de legzöldebb terminálépületei közé került. A tervek szerint az egyes és a kettes terminálhoz képest a szatellit működésének önmagában 40 százalékkal lesz kisebb a szénlábnyoma. Az épülethez kapcsolt 27 utashídról például az utasok közvetlen a repülőgépbe szállhatnak be, vagyis a legtöbb esetben nem kell busztranszfert használniuk. Az utashidak folyosóinak szellőztetését is egy olyan környezetbarát technológiai rendszerrel látták el, amely nyáron hűtött, télen fűtött friss levegőt képes pumpálni a gépekbe a csatlakozást követően. Persze a korábban említett földalatti vasutat sem csak a gyorsaságáért illik szeretni, hanem pl. a káros szén-dioxid kibocsátással járó közlekedés kiváltásért is.

Aztán ott van az a slendrián fordításban csak klíma-puffernek nevezett tér, amely egy négy és fél méter széles szakaszt jelent a terminál két hosszabbik oldalát borító üveghomlokzat mögött. Ide ékelték be a három szint között mozgó lifteket, a lényege pedig a teás termoszhoz hasonló dupla üvegfalú hőszigetelés. Ugyanakkor az épület külső üveghomlokzatát egy olyan speciális réteggel vonták be, amely a napfényt átengedi, de nem engedi könnyen felmelegedni a mögötte lévő pufferteret. És bár a hatalmas üvegfalak miatt a terminál egésze világos, a 17 ezer darabból álló, ledes világítórendszer is környezetbarát módon takarékoskodik az energiájával. A fényviszonyokhoz alkalmazkodva változtatja erősségét: ha süt a nap, a lámpák elhalványulnak, ha beborul az ég, akkor erősebben világítanak.

Géppark panorámás luxusvárók

A Müncheni Repülőtér a Lufthansa bázis repülőtere, számunkra már csak azért is fontos, mert Budapestről ide közlekednek a közvetlen Lufthansa járatok. Ezeket és a Star Alliance szövetség 28 légitársaságának repülőjáratait a Terminal 2 fogadja, a régebbi Terminál 1 pedig minden olyan légicég járatait, amelyek nem tagjai ennek a szövetségnek. Az új szatellit terminál központi részén ezért öt, összesen 4000 négyzetméter alapterületű Lufthansa várót is kialakítottak. A legfelső szinten például egy több mint 1000 négyzetméter területű várót szereltek fel hálószobákkal, dolgozószobákkal, bárral, fürdőszobákkal és külön szivar szobával, amit az első osztály utasai használhatnak. Az étteremben pedig a büféasztal mellett akár à la carte is rendelhetnek ételeket.

A Lufthansa Senator státuszú és az üzleti osztály utasainak váróit már az épület nem schengeni tagállamokból érkezők részére kialakított szintjén helyezik el. Mindkettőt faltól falig tartó ablakokkal látták el, így a büféből beszerzett Leberkäse-t és burgonyasalátát már a guruló gépek panorámájában elmélyülve fogyaszthatják. Akik azonban szívesebben vezetnék le alkohollal a repülési izgalmakat, azoknak egy külön bárban a bármixer kever valami élénkítő kávékülönlegességet vagy egy nyugtató koktélt.

Az üzleti várók bisztró részén is számtalan, konnektorral felszerelt széket, hatalmas foteleket, és több elkülönített kapszulaszerű, zárható dolgozó helyiséget helyeztek el - így itt tényleg csak az nem tud dolgozni, aki nem akar. De külön helyiséget alakítottak ki tévézésre, újságolvasásra, és szintén egy leválasztott területet arra, hogy az utasok a nyugágyszerű fekhelyeken egy buja növényzetű fali poszteren elmerengve ereszthessenek le néhány órára.

Újabb cikkünk ebben a témában:

A Lufthansának vannak a legcsendesebb gépei
A Lufthansa elnyerte a reptéri zajszennyezés csökkentésére létrejött Community Roundtable önkéntes szervezet legcsendesebb légitársaságot jutalmazó díját