Az emucsibe és az albínó kenguru kölyke a hét cukijai

Emucsibe és több Bennett-kenguru is született a napokban a Szegedi Vadasparkban – adta hírül az MTI.

A látogatók már láthatják a nemrég kikelt emut a park ausztrál állatokat bemutató részlegén. A csibe a felnőttekkel ellentétben csíkos, így kiválóan beleolvad környezetébe és kifejezetten szemfülesnek kell lenni, hogy ki tudjuk szúrni a kifutón. További érdekesség, hogy a tizenhárom centis, kb. fél kilós emutojások sötétzöld színűek.

Bár a madárvilágban nem egyedülálló, hogy a hím is részt vesz a tojások keltetésében és a kicsik nevelésében, az emuknál szinte teljes a szerepcsere. A nőstény által lerakott tojásokat a kakas költi ki. A hím nyolc hétig szinte alig eszik, és testtömegének akár egyharmadát is elveszítheti a költés során. A tojó gyakran a közelben marad és "férfi módra" védelmezi a területet, de nem ritka az sem, hogy tovább áll, tojásait a hímre hagyja, és más kakasokkal áll párba. A sűrű váltás eredményeképpen az is megesik, hogy egy fészekben több apától származó tojások melegszenek. A kikelés után a csibék gondozása is a kakas feladata, egészen öt hónapos korukig.

De nem az emucsibe az egyetlen, aki megörvendeztette a gondozókat. A Bennett-kenguruk minden évben új kölyköket hoznak világra, most tavasszal is négy nőstény ellett. De a legnagyobb különlegesség, hogy szinte minden esztendőben születnek albínó kenguruk is. Az albinizmus örökletes tulajdonság, amely a színanyag termelődésének zavara következtében jelenik meg. A természetben az albínó kenguruknak nem sok esélye lenne a ragadozókkal szemben, annyira feltűnőek a zöld környezetben, az állatkertben azonban életben maradhatnak. Az egyik albínó nősténynek is született most kicsinye, az erszényből időnként előbukkanó kölyök azonban nem fehér, hanem szürkésbarna lett.

A kifejlett korukban 13-18 kilós Bennett-kenguruk a mérsékelt égövi erdőkben és füves síkságokon élnek Kelet- és Délkelet-Ausztráliában. Általában magányosak, de táplálkozáskor akár harmincfős csapatokba is verődhetnek. Főleg szürkületkor és éjszaka aktívak, napközben elbújnak pihenni. Leginkább fűfélékkel és más lágyszárúakkal táplálkoznak.