Zsinagóga, ahol egykor tévéstúdió üzemelt, kastélykert, mely most bulihely, és textilgyár, ahol ma múzeum található. Óbuda legérdekesebb helyszínein sétáltunk zsidó mágnások és kereskedők nyomában.
Az óbudai Fő tér tarka kis házaival olyan, mintha a fővárosnak ezen a tenyérnyi részén megállt volna az idő. Tudja miért érzi ezt az ember? Mert egy jó száz évre tényleg így történt: az Árpád-híd 1950-es befejezéséig csak a Frankel Leó út felől volt megközelíthető ez a környék, így hosszú időre konzerválódott a régi településszerkezet. (Persze gyorsan tegyük hozzá, hogy nemcsak a mai szemmel romantikusnak ható kis házikók, de a velük együtt járó rossz életkörülmények is hosszú ideig meghatározói voltak a környéknek.)
Újvilág Óbudán
És bár a kisvárosi hangulat ma már csak pár utcára korlátozódik, mégis szuper itt sétálni egyet, letűnt idők nyomait kutatva. Mi a Hosszúlépés csapatával derítettük fel a környéket egy szokatlanul meleg, napsütéses októberi délutánon. A vadiúj séta témája a 18. század végének egyik legnépesebb és legerősebb magyarországi zsidó közösségének története volt, de annak is szerethető, akit nem a történelem izgat, hanem egyszerűen csak nem járt még erre, és szeretné jobban megismerni a városnak ezt a szegletét.
Sétánkat a Fő téren kezdtük, ahol a Zichy-kastély is áll. Egykor az egész környék a főúri család birtoka volt, itt telepedtek le az első zsidó családok az 1710-es években. A zsidók itt teljes belső autonómiát élvezhettek, cserébe adót fizettek a földesúrnak – így indult virágzásnak a környék, és így lett olyan híres iparosok otthona Óbuda, mint a textilgyáros Goldberger család.
A Zichy-kastély és kertje egyébként ma is látogatható, a kertben nyaranta a méltán népszerű Kobuci Kert (a névadó kolbászos bucit mindenképp kóstolják meg!) működik, a kastély jelenleg az Óbudai Múzeumnak és a Vasarely Múzeumnak ad otthont.
Kevesen tudják, hogy érdemes az Árpád-híd alatt átsétálni a túloldalra is, mert errefelé is maradt még egy kevés a régi hangulatból. Itt áll például a 200 éves zsinagóga, melynek a Monarchiában a csodájára jártak, hiszen 650 ülőhelyével ez volt a kor legnagyobb zsidó vallási épülete. 1950 után a hitközség eladta az államnak, raktártól a Magyar Televízió stúdiójáig minden üzemelt itt. Ma újra zsinagógaként funkcionál, a helyi közösség saját bevallása szerint az egyik legaktívabb a fővárosban.
Újvilág Óbudán
Nem messze innen, a Lajos utcában találjuk a legendás Goldberger-gyárat, mely 1785-ben kis kékfestő műhelyként indult, majd egészen az 1980-as évekig folyt a textilgyártás. A hajdanvolt virágzó gyár egy részében ma nívós textilipari múzeum üzemel, a többi részen – más hasonló régi nagy gyárakhoz hasonlóan – felszabdalták, bulihelyektől kis cégek telephelyeiig minden van itt.
A kékfestő műhelytől a nemesi címen át a felszámolásig
Goldberg Ferenc – aki a 19. század elején változtatta nevét Goldbergerre – Óbudán született 1755-ben. Fiatal korában textiltermékekkel kereskedett, majd egy cseh mesterrel társulva a mai Lajos utcában kékfestő üzemet alapított. Termékeik hamar népszerűvé váltak. Pesten raktárt és üzletet tartott fenn, 1800-ban nagykereskedést is nyitott. Később megvette a családi lakóház és műhely mellett álló két házat is és a mögöttük levő területen bővítette az üzemet.Ferencet fia, Goldberger Sámuel követte az üzlet élén. Goldbergerék támogatták az 1848–49-es forradalmat és a szabadságharcot, a honvédséget egyenruhákkal látták el, emiatt a szabadságharc leverése után nagy összegű hadisarcot kellett fizetniük, és termékeik jelentős részét be kellett szolgáltatniuk. Sámuel elhunytával felesége, Adler Erzsébet vette át a gyár irányítását, amely hamar talpra állt. 1857-ben a Pest-Budára látogató Ferenc József is felkereste a gyárat, annak jeléül, hogy „megbocsátott" a cégnek a szabadságharc idején tanúsított magatartásáért. A család 1867-ben nemesi címet kapott, ekkor vehették fel a Buday előnevet.
A vállalat az első világháború idején a hadsereg szállítója volt. A második világháború alatt a vállalat tengerentúli kapcsolatai megszakadtak, ezzel szemben megerősítették az összeköttetést Törökországgal és balkáni országokkal, ahonnan készáru fejében nyersanyaghoz jutottak. A céget ekkoriban Goldberger Leó, az alapító unokája vezette, aki jó kapcsolatokat ápolt Horthy Miklóssal és családjával. Mindez azonban nem mentette meg attól, hogy 1944. március 19-én, az ország német megszállásának első napján a Gestapo le ne tartóztassa és Mauthausenbe ne hurcolja, itt is hunyt el. A gyár nagy károkat szenvedett a bombázások miatt és exportpiacainak elvesztése folytán. A termelés a háború után, nagy nehézségek árán mégis újra indulhatott.
A vállalatot 1948-ban államosították, a termelés 1989-ig folyt. A vállalat ekkor ment tönkre, a felszámolási eljárás 1997-ben fejeződött be. Ezzel a több mint 200 éves cég megszűnt.
Forrás: Wikipedia
A séta során érintettük még a másik híres textilgyár, a Spitzerek gyárának helyét. (Ma lakások és a Pastrami bisztró található itt). Bár a Spitzerek gyára jóval kisebb volt, mint a Goldbergereké, történetük nem kevésbé érdekes. Működésük során ugyanis elképesztő hullámvölgyek és csúcsok váltották egymást.
Amikor például az 1838-as nagy árvíz tönkretette a teljes árukészletet, Spitzer Gerzson nem törődött bele a veszteségbe, hanem kifejlesztett egy technológiát, amivel ki tudta tisztítani az elázott anyagokat. A környék összes pórul járt iparosától dömpingáron felvásárolta a selejtnek hitt, elázott textileket, majd kitisztításukkal és eladásukkal felvirágoztatta üzletét.
Újvilág Óbudán
Persze tévedés lenne azt gondolnunk, hogy csak menő gyárosok népesítették be ekkoriban Óbudát: a gyárakban képzetlen munkások tömegei dolgoztak. Ők az óbudai amfiteátrumot rejtő domb (a romok feltárása csak az 1940-es években történt meg) környékén található nyomornegyedben tengették mindennapjaikat.
A korabeli sajtó megfogalmazása szerint a Spitzer és a Goldberger gyár munkásai „nap, mint nap brazíliai bánásmódban részesültek", ha panaszkodtak a rossz körülmények miatt, könnyen az utcán találták magukat.
Újvilág Óbudán – zsidó mágnások és kereskedők nyomában
A sétát a Hosszúlépés szervezi, a sétát Merker Dávid szociológus vezeti. A sétákra itt lehet jelentkezni, a pontos árakat és sétaidőpontokat is ugyanitt teszik közzé. A programot rossz időben is megtartják. Kényelmes cipő, meleg ruha, könnyű táska ajánlott.
