Így lett Ausztriából száz év alatt a pincérek és síoktatók országa

Ha Ausztriára gondolunk, többségünkben nagy valószínűséggel bécsi kávéházak (esetleg adventi vásárok) és hófehér sípályák képei derengenek fel. Nincs ebben semmi meglepő: az alpesi Ausztriában a (sí)turizmus húzóágazat, a téli sportok az osztrák nemzeti öntudat alapját képezik. Gondolták volna, hogy ennek ellenére a századfordulón a korabeli újságok még csak Norvégia nemes sportjaként mutatták be olvasóiknak a síelést? A téli sportok történelméről Dr. Hannes Leidinger, a bécsi egyetem professzora mesélt nekünk egy tál Frittatensuppe és némi Tafelspitz fölött az Österreich Werbung, vagyis az osztrák idegenforgalmi hivatal sajtóvacsoráján.

Így kezdődött

Bár maga az utazás nem új keletű dolog, a történelem során sokáig csak bizonyos foglalkozások velejárója volt, – gondoljunk csak a zarándokokra vagy kereskedőkre –, és később is jó ideig csak az elit számára voltak elérhetők a vallási vagy éppen tanulmányi célú utazások. Az első komoly változást a 19. század hozta: az emberek természetről alkotott képe átalakulóban volt, az orvostudomány fejlődésével pedig egyre többekben merült fel az igény a kirándulásra és a gyógyászati célú fürdőzésre. Az Adria partján fekvő Abbázia (ma Opatija, Horvátország) például 1901-re már azzal hirdette magát, hogy érdemes nem csak a nyarat, de az őszi-téli szezont is a tengerparton tölteni a kellemes klíma miatt – mondhatjuk hát, hogy ekkoriban jelent meg elsőként a téli üdülés gondolata is.

Az igazán forradalmi változás a századforduló és az első világháború között játszódott le: a középosztály és a nagyvárosok kialakulásával, a munka és a szabadidő világának kettéválásával, a létfenntartáshoz szükséges jövedelmen felül elkölthető pénzösszegek megjelenésével egyre nagyobb igény mutatkozott a turistáskodásra. Az emberek a felgyorsult, zaklatott városi életből az érintetlen, korábban ismeretlen környékekre vágytak, ez a vágy pedig az ipar rohamos fejlődésének hála kielégíthetővé vált: a korszakban a korábban megközelíthetetlennek vélt tájakon sorra épültek ki a vasútvonalak, a felvonók és siklók.

Sítörténelem

Az infrastruktúra fejlődése azonban csak egy volt az előfeltételek közül, melyek később a síelés divatjának kialakulásához vezettek. Például, a korabeli sajtónak is nagy szerepe volt a téli sportok elterjesztésében: telente nem csak a melegebb éghajlaton található üdülőterületekről cikkeztek, hanem egyre gyakrabban kaptak teret a havas tájak is. 1899-ben például a Dillinger´s Reise- und Fremdenzeitung olvasói kanadai és skandináv szánokról tájékozódhattak, három évvel később pedig az Illustrirte Fremden-Zeitung a síelésről, mint a norvég nemzeti sportról közölt cikket.

Csupán egyetlen évtized kellett hozzá, hogy a síelés többé ne csupán Norvégia "nemes sportjával" jelentsen egyet: a téli turizmus egyre népszerűbbé vált. 1912-ben az újságok már a sípályák kijelölésének és a szálláskínálat fejlesztésének szükségességéről cikkeztek. Eközben Tirolban, Karintiában, Bécsben és Alsó-Ausztriában a turisztikai egyesületek a téli sportok népszerűsítését és sportversenyek létrehozását sürgették. Mürzzuschlagot és Kitzbühelt pedig a téli sportok paradicsomaként ünnepelték. Persze nem volt mindenki ennyire lelkes: a német- és osztrák alpesi szövetség például azt nehezményezte, hogy a fejlesztések és a versenyek megzavarják a korábban érintetlen hegyvidékek nyugalmát.

Jól jöttek a síelők a háborúban

Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy az első világháború 1914-es kitörése megakasztotta volna a fejlődést. Éppen ellenkezőleg: a hadseregeknek jól jött a síelés egyre nagyobb népszerűsége, hiszen úgy gondolták, minél több ember tanul meg síelni, annál jobb esélyeik lesznek egy téli háború esetén. Ez a gondolkodásmód pedig hosszú távon nagyon jól jött a turizmusnak: a potenciális vendégek száma egyre csak gyarapodott. Sőt, a professzor szerint a háborús propagandafilmek is hozzájárulhattak a téli turizmus elterjesztéséhez a hegyi hadműveletek dicsőítésével. Ekkoriban indult meg a síelés az elitsportból tömegsporttá válás útján.

Ausztria = síelés

A fentiek mellett a síelés sokat köszönhet a munkásmozgalomnak is: a két világháború között három Munkásolimpiát is rendeztek, az egyiket pont a téli sport paradicsomnak számító Mürzzuschlagban, 1931-ben. Finn, lett, észt, svájci, német, csehszlovák, osztrák és magyar versenyzők vetélkedtek tízezer néző előtt. Bár a gazdasági világválság és a második világháború komoly törést okozott a turizmusban is, a századforduló óta tartó folyamatos fejlődést nem hagyhatjuk figyelmen kívül: Ausztria neve fokozatosan összeforrt a téli turizmussal.

1945 után pedig a téli turisták még fontosabbá váltak Ausztria számára. Míg a hetvenes években a nyári hónapokban a turisták száma stagnálni kezdett, addig a téli hónapokban egyre többen és többen érkeztek síelni Ausztriába – így vált egy évszázad alatt kis alpesi ország a "pincérek és síoktatók országává", ahol ha síversenyt rendeznek, mindenki egy emberként szurkol, a bajnokot pedig nemzeti hősként ünneplik.