

Ahogy közeledik halottak napja, egyre többen indulnak a temetőkbe, hogy gyertyát gyújtsanak szeretteik sírjánál. Ez a csendes, bensőséges alkalom nemcsak a saját gyászunkról és megemlékezésünkről szól, hanem arról is, hogyan viszonyulunk mások fájdalmához és a hely szelleméhez. A temetői etikett a tisztelet kifejeződése – magunk, mások és az elhunytak felé.

„Az emlékek ápolása a folyamatosság érzését és tudatát adja; a múlt beépítése a jelenbe, és a gyerekeken át a jövőbe” – írta Polcz Alaine, a halál és a gyász kutatásával foglalkozó író, pszichológus. Szavai ma is érvényesek: emlékezni nemcsak szívből, hanem méltósággal is illik.
A temető a megemlékezés helye, ezért illik halkabbra venni a hangunkat. A nevetés, hangos beszéd vagy telefonálás nem idevaló. Ha ismerőssel futunk össze, köszönjünk kedvesen, de maradjunk visszafogottak. A telefon lenémítása vagy kikapcsolása segít abban is, hogy teljes figyelmünkkel jelen legyünk, és ezt a rövid időt a csendnek és az emlékezésnek szenteljük.
Sokan bizonytalanok, hogy elvigyék-e a gyerekeiket a temetőbe, pedig ez fontos része lehet a gyász kultúrájának. A kicsik megtanulhatják, hogy a halál az élet természetes része. Érdemes előre elmagyarázni, miért megyünk oda, és mit jelent a gyertya vagy a virág. Fontos azonban, hogy figyeljünk rájuk: ne rohangáljanak, ne játsszanak a sírok között. Ha elfáradnak, inkább sétáljunk velük, és meséljünk azokról, akikhez érkeztünk.
Temetőlátogatáskor a megjelenésünk is üzen. A visszafogott, sötétebb árnyalatok, a kényelmes, de rendezett ruhadarabok mutatják, hogy tudjuk, hova érkeztünk. Nem feltétlenül kell feketét viselni, de érdemes kerülni az élénk színeket, csillogó kiegészítőket és a harsány sminket. A napszemüveget is vegyük le a sírnál – ez egy apró, de jelentős gesztus a tisztelet jeleként.
A temető nem piknikező hely. Nem illik ott enni, inni, dohányozni vagy rágózni. Ugyanez igaz a háziállatokra is: bármennyire is családtagként tekintünk a kutyánkra, a temetőbe ne vigyük magunkkal, kivéve persze, ha segítő kutya. Ezek az apró figyelmességek a közösségi tisztelet megnyilvánulásai.
Soha ne lépjünk mások sírjára, ne támaszkodjunk azokra, és ne rakjuk idegen sírra a táskánkat vagy szerszámainkat. A sírgondozáskor használjunk egyszerű, könnyen mozgatható eszközöket, és a felesleges hulladékot – elszáradt virágot, gyertyamaradékot, flakonokat – mindig vigyük a kijelölt gyűjtőbe. A színes, erős illatú gyertyák viaszt hagyhatnak a kő felületén, ami maradandó foltokat okoz, ezért inkább a hagyományos, visszafogott mécseseket válasszuk.
A digitális korszakban már a gyász sem marad offline, érdemes azonban körültekintően bánni a fényképezéssel. Ha szeretnénk megörökíteni a gyertyafénybe burkolózó sírt, tegyük úgy, hogy ne zavarjunk vele senkit, a fotón pedig sose szerepeljenek mások – különösen gyászolók – engedély nélkül.
A temetői virágok és koszorúk nemcsak díszek, hanem jelképek is. A fehér virág a tisztaságot és békét szimbolizálja, a piros a szeretetet, a sárga pedig a hála színe. Halottak napján a művirágok és az örökzöld díszek is elfogadottak, amelyek jól bírják az őszi időjárást. A legfontosabb azonban nem a virág értéke, hanem a gesztus mögötti szeretet.
A temetőben egy rövid imádság, egy mécses, vagy néhány másodpercnyi csend is kifejezheti az emlékezést. Itt a csend sem üres, hiszen tele van történetekkel, szeretettel, a múlt eseményeivel, amit mind mi viszünk tovább.
Ezek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.