
Egy 4,3 méter hosszú és 1,1 méter széles, különös textildarab, a torinói lepel tartja izgalomban a világot: a leplen két halvány, barnás kép látható. Egy sovány, beesett szemű, körülbelül 170 centi magas férfi teste elölről és hátulról. Mintha a testet hosszában fektették volna a vászon egyik felére, majd a másik felét a fejére hajtották volna, így borítva be teljesen a testét a lábujjaktól az arcáig.

A titokzatos alak testén olyan nyomokat is felfedeztek, amelyek kísértetiesen emlékeztetnek a Biblia által leírt keresztre feszítés sebesüléseire: töviskorona nyomai a fejen, korbácsolásra utaló sebek a háton, zúzódások a vállakon és több helyen is vérfoltok. Ez lehet a bizonyíték arra, hogy a torinói lepel Jézus testét takarta egykor.
A torinói lepelről szóló első történelmi feljegyzés 1354-ből származik, amikor is egy híres lovag, Geoffroi de Charnay, Lirey ura birtokába került. Arról azonban nincsenek dokumentumok, hogyan jutott hozzá. Amikor 1389-ben nyilvánosan kiállították, Troyes püspöke hamisítványnak nyilvánította a leplet, kijelentve, hogy „ravaszul festették meg, amit maga a festő is elismert”.
Az avignoni ellenpápa, VII. Kelemen (1378–1394) nem nyilvánított véleményt a torinói lepel hitelességéről, ugyanakkor engedélyezte, hogy kegytárgyként tiszteljék – azzal a feltétellel, hogy csupán „a valódi lepel képének vagy ábrázolásának” tekintsék. A későbbi pápák, II. Gyulától kezdve, már magától értetődőnek vették a lepel hitelességét. 1453-ban Geoffroi de Charnay unokája, Marguerite, a leplet a Savoyai-háznak adományozta Chambéryben, ahol 1532-ben tűz és víz súlyosan megrongálta. 1578-ban a leplet átszállították a Savoyaiak új fővárosába, Torinóba. Azóta csak ritkán mutatták be a nagyközönségnek.
II. János Pál pápa 1998-ban és 2000-ben is lehetőséget adott a nyilvános megtekintésre, és a leplet „az evangélium tükrének” nevezte. XVI. Benedek pápa 2010-ben, míg Ferenc pápa 2015-ben zarándokolt el Torinóba, hogy személyesen is láthassa. A lepel egy másolata megtekinthető a torinói Lepelmúzeumban.

A torinói lepel eredetét több mint egy évszázada vizsgálják a tudósok. Először 1898-ban keltett feltűnést, amikor kiderült, hogy a rajta látható alak fénykép-negatívként jelenik meg. Ez sokak szerint csodával határos jelenség.
Az 1970-es évektől kezdve számos tudományos tesztet végeztek rajta, hogy kiderüljön: festék, égésnyom vagy valamilyen más anyag hozta-e létre a képet. Egyik vizsgálat sem adott biztos választ. 1988-ban a Vatikán engedélyével három laboratórium szénizotópos kormeghatározást végzett a lepel apró mintáin. Az eredmények szerint az anyag 1260 és 1390 között készült, vagyis jóval Jézus kora után. Ez alapján sokan úgy vélték, hogy a lepel nem lehet eredeti. Ugyanakkor többen is bírálták a vizsgálat módszertanát, és a Vatikán további kutatásokat szorgalmazott.
2022-ben olasz kutatók egy új módszerrel, az úgynevezett széles szögű röntgenszórás (WAXS) technikájával vizsgáltak meg egy apró mintát a lepel anyagából. Az eredmények szerint a szövet elöregedése megegyezik egy másik, i. sz. 1. századból származó lenvászon állapotával. A kutatók szerint lehetséges, hogy a korábbi mérések eredményét szennyeződések torzíthatták. Bár azt nem állították, hogy biztosan Jézus halotti leple volt, szerintük elképzelhető, hogy valóban kétezer éves.
A Vatikán álláspontja igen diplomatikus: hivatalosan nem jelentette ki, hogy a lepel valódi, de azt sem mondta ki, hogy hamisítvány. Azt viszont javasolja, hogy a hívők tekintsék a leplet „inspiráló képmásnak”, amely Krisztus szenvedésére emlékeztet.
Az alábbi videóból még többet megtudhatsz erről a különleges kegytárgyról:
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasnod:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.