Teljes döbbenet: a torinói lepel nem is az, aminek eddig hittük

A torinói leplet az egyik legszentebb keresztény ereklyének tartják sokan, bár sosem volt a római egyház tulajdonában. A hagyomány szerint Jézus testének képmása van egy négy méter hosszú lenvásznon kirajzolódva, ahogyan a lepelbe helyezték az ideiglenes (tekintettel a beálló ünnepre) temetésekor. A vásznon, a rajta látható alak képmásán kívül vérfoltoknak és víznyomoknak tartott elszíneződések, valamint égési sérülések is láthatók, ez utóbbiak a franciaországi Chambéry várkápolnájában 1532-ben pusztított tűzvész nyomai.

A lepel egy eredetileg fehér, a korának megfelelően megfakult, megsárgult, vajszínűvé vált lenvászon anyag. Alkalmas egy ráfektetett emberi test (a leplet a fejnél visszahajtva) teljes befedésére. Az időszámításunk kezdete körül a Közel-Keleten elterjedt szövőszékfajtán készítették. Korábban gyapotot is feldolgozhattak rajta, mivel ilyen anyagmaradványok kerültek a len szálai közé.

David Adkins történész azonban teljesen más véleményen van. Szerinte a torinói leplet Staffordshire-ben készítették és nem Jézus testét őrizte, hanem egy szobrot. Szerinte a burtoni szerzetesek elkezdtek faragni egy hatalmas szobrot, amelyet ő a Halászkirályként emlegetett. Ezt csomagolták be a lepelbe, és végül a pincébe tették. Csakhogy az alabástrom reakcióba lépett a pince penészgombáival és nyomot hagyott az anyagon. Később meglátták ebben az üzletet és már mint Krisztus képmását kezdték el árulni. A hitelesség kedvéért a szerzetesek a saját vérükkel kenték össze az anyagot.