
Van egy hely Európában, ami egykor óriási terület volt, tele állatokkal, erdőkkel és emberekkel. Most viszont a tenger fenekén nyugszik. De vajon mi történhetett Doggerlandal, Európa Atlantiszával?

Doggerland egy hatalmas földterület volt Észak-Európában, amelyet mára már elnyelt az Északi-tenger. Doggerland paradicsomi hely volt a mezolitikus emberek számára, hiszen bővelkedett folyókban és tavakban. Akkora földterületről beszélünk, ami az Egyesült Királyság méretével vetélkedett. Erdőkben és természeti kincsekben gazdag terület volt, amit bőséges vadvilág népesített be, a mamutokat is beleértve. A kutatóknak máig igazi aranybánya ez a terület, hiszen rengeteg használati tárgyat és a nomád törzsek által hátrahagyott tökéletes lábnyomokat találtak itt.
Doggerland nem egyik napról a másikra süllyedt el. A tengerszint emelkedése csak 1-2 méter volt évszázadonként, ami azt jelenti, hogy több ezer év kellett hozzá, hogy az egész földrész a víz alá kerüljön. A kutatók szerint azonban volt egy esemény, ami gyorsíthatta a folyamatot: körülbelül ie. 6200-ban Norvégia partjainál három hatalmas víz alatti földcsuszamlás történt, amit azóta is Storegga-eseményként emlegetnek, amely mega-cunamit okozott. Hatalmas hullámok árasztották el területet, amely véglegesen víz alá küldte Doggerlandet.
Nem is csoda, hogy Doggerland létezéséről egészen 1931-ig nem is tudtunk. Ekkor ugyanis egy halászhajó kitermelt egy darab tőzeget, amely tartalmazott egy mezolitikus szigonyt ie. 10 000-ből. Ez volt az első jel, hogy valami van odalent.
Platón valószínűleg csak egy tanulságos politikai allegóriának szánta az atlantiszi birodalom történetét, de a Doggerland-elmélet hívei szerint a kőkorszaki túlélők generációkon át mesélhették tovább a „mindent elnyelő víz” történetét, ami végül a görög bölcs fülébe is eljuthatott. Vicces belegondolni, hogy a tógás, olajbogyót majszoló atlantisziak helyett az eredeti sztori főszereplői valójában bundákba öltözött, mamutagyarral hadonászó észak-európaiak voltak.
Doggerland története figyelmeztető mese a gyorsan emelkedő tengerszint következményeire. Ma több mint egymilliárd ember él közvetlenül a partok mentén, és ha nem vigyázunk, a mi városaink is úgy végezhetik, mint a kőkorszaki mamutvadászok kunyhói. Különösen azok vannak veszélyben, akik a parttól 60 kilométeren belül laknak és ez nem is olyan sokára be fog következni, ha a jégsapkák tovább olvadnak.
Ezek a cikkek is tetszeni fognak:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.