
Az emberiség hatalmas többségének neve örökre elvész a történelem homályában. Míg a legtöbbünk nyomtalanul távozik, meglepő módon akadnak olyan legendás állatok, amelyeknek az emberek nagy többségével szemben sikerült beírniuk nevüket a történelem nagykönyvébe.

Ezek a különleges teremtmények valamiért megragadták az emberek képzeletét, legyen szó hűségükről, bátorságukról vagy éppen egy rendkívüli történetről, eseményről, amely a nevükhöz kapcsolódik. Ismerjük meg a történelem leghíresebb, legendás állatainak lenyűgöző történetét!
Kezdjük rögtön egy igazi klasszikussal: Bukephalosszal, amely Nagy Sándor félelmetes, fekete ménje volt. A legenda szerint a vad lovat senki sem tudta megülni, csak a fiatal Sándor, aki rájött, hogy a ló a saját árnyékától ijed meg. Bukephalosz hű társa lett a hódításokban, és egészen Indiáig elkísérte, ahol a Hüdaszpész-folyó menti csatában elpusztult. Sándor a ló emlékére várost alapított a folyó partján, Bukephalát.
És ha már a különleges lovaknál tartunk, ne feledkezzünk meg Incitatusról sem, Caligula császár állítólagos kedvencéről, amelyet – a legenda szerint – még consullá is ki akart nevezni. Mellettük pedig ott van Kincsem, a „csodakanca”, a XIX. századi Magyarország legendás versenylova, amely páratlan sikereket ért el a nemzetközi porondon.
A kutyák is hősies tettekkel írták be magukat a történelembe. Ott van például Togo és Balto, a két szánhúzó kutya (illetve további 150 társuk), amelyek 1925-ben Alaszkában egy diftéria járvány idején életmentő gyógyszert szállítottak Nome városába, igazi hőssé válva ezzel. Togo, a tapasztalt és elszánt vezérkutya, sokkal hosszabb és veszélyesebb szakaszt tett meg a szérumfutás során, mint az utolsó, kritikus szakaszt futó Balto, az ő érdemei a történelem során talán kevésbé kerültek a rivaldafénybe, mint az utolsó szánt vezető Baltoé. Mégis, valamennyien megérdemlik, hogy emlékezzünk a nevükre, a tettükre.
Mellettük említhetjük Lajkát, a Szovjetunió bátor űrkutyáját, amelynek útja az űrben egyirányú volt, az ő bátor áldozata nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a tudósok felmérjék az űrrepülés élőlényekre gyakorolt hatásait, ezzel is megnyitva az utat a későbbi emberes űrküldetések előtt. És persze ki ne emlékezne Hacsikóra, a hűséges akita inura, amely gazdája halála után évekig várta őt a vasútállomáson Japánban.

A macskák talán kevésbé hősiesek, de ők is emlékezetes nyomokat hagytak a történelemben. Gondoljunk csak Unsinkable Samre (Elsüllyeszthetetlen Sam - korábban Oscar), a hajómacskára, amely hihetetlen módon élte túl három különböző hadihajó elsüllyedését is a második világháborúban. Hihetetlen szerencséjének és túlélési ösztönének köszönhetően a legénység kabalaállatként tekintett rá, amely valahogy mindig megúszta a katasztrófákat, bárhová is sodorta a tenger.

Vagy említhetjük a British Múzeum, illetve az Ermitázs macskáit is, amelyek évszázadokon át a múzeumok becses „dolgozói” voltak, egérfogásban jeleskedve. Egyes híres „múzeumi macskák” igazi legendává váltak a dolgozók és a látogatók körében is, mint például a szentpétervári múzeum süket kandúrja, Achilles, amely az egerészés mellett 2018-ban más területen is hírnevet szerzett magának: a labdarúgó-világbajnokság jósaként nemzetközi hírűvé vált, miután „megjósolta” a mérkőzések eredményeit.
A madarak közül is kiemelkedik egy név: Cher Ami, az a postagalamb, amely az első világháborúban, súlyos sérülései ellenére is célba juttatott egy fontos üzenetet, megmentve ezzel egy egész amerikai zászlóaljat. A postagalambok egyébként is fontos szerepet játszottak a történelemben, híreket és üzeneteket szállítva távoli vidékekre.
A londoni Tower hollói különleges lakói a történelmi erődítménynek, ugyanis egy ősi legenda fűződik hozzájuk. A hiedelem szerint, ha a hollók elhagyják a Towert, a korona és vele együtt Nagy-Britannia is elesik. Éppen ezért a madarakért külön gondozók felelnek, szárnyaik tollait pedig kissé megnyírják, hogy ne repülhessenek el messzire.

Bár a legtöbbjüknek nincs hivatalos neve, a történetekben és a látogatók emlékezetében gyakran felbukkan Munin neve, amely az egyik legismertebb és leghosszabb ideig (22 éves korában pusztult el) a Towerben élt holló volt a modern időkben. Rajta kívül persze más hollók is éltek a Towerben, így például Jubilee, amely egy 2012-ben a királynő gyémántjubileumára ajándékozott holló volt.
De ne feledkezzünk meg a kevésbé „hősies”, de annál különlegesebb állatokról sem. Ott van például Mary, a „gyilkos” elefánt, amelyet 1916-ban nyilvánosan felakasztottak, mert állítólag megölte egyik gondozóját. Ez a tragikus történet rávilágít az emberek és az állatok közötti komplex kapcsolatra. Vagy említhetjük Topsy-t, az elefántot, amelyet Thomas Edison árammal ölt meg egy nyilvános demonstráció során a váltóáram és az egyenáram közötti „háború” részeként.
De Hannibál Alpokat megjárt 37 harci elefántja is beírta nevét a történelem könyvekbe, egyikük neve pedig Catonak köszönhetően máig fennmaradt: ő volt Surus, amely a karthágói hadvezért legbátrabb és legképzettebb elefántja volt. Feltehetően egy kiemelkedően nagy és erős példány lehetett, talán Hannibál személyes hátasállata is. Bár a többi elefánt neve nem maradt fenn, Surus emléke az Alpokon való átkelés szimbólumává vált.

És végül, de nem utolsósorban, említsük meg Cecil oroszlánt, Zimbabwe ikonikus oroszlánját, amelynek egy 2015-ös illegális vadászat során elszenvedett halála világszerte hatalmas felháborodást váltott ki, és ráirányította a figyelmet a veszélyeztetett fajok védelmének fontosságára.
Az alábbi videóból további híres állati történeteket ismerhetsz meg:
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasnod:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.