A Krím-félsziget visszacsatolásával Oroszország visszaszerzett valamit, amiből csak kettő van a világon: a harci delfinek támaszpontját. Az állatok katonai célú „hasznosítása” persze nem a delfinekkel kezdődött.
Még az I. világháborúban is sok lovas hadosztályt vetettek be. A Fekete sereg óta a patások több száz éven át meghatározták a harcok alakulását. Mátyás király könnyűlovassága hihetetlenül hatékony volt a csatákban. Olyannyira, hogy nem csak Bécs, de számos európai uralkodó fizetett magyar huszárokkal indult hadba. Emléküket napjainkban Argentína, Kanada, Dánia, Franciaország, Hollandia, Peru, Svédország és Nagy-Britannia seregeinek lovassága őrzi.
A hatvanas évek óta napjainkig két harci delfinképzéssel foglalkozó támaszpont működik: az egyik San Diegóban, a másik a Krím-félszigeten. A program a hidegháborúban indult be, amikor a két szuperhatalom kísérletezni kezdett azzal, hogy az intelligens emlôsöket miként lehetne katonai célokra hasznosítani búvárok vagy aknák ellen.
A kutyák hűségük mellett kiváló szaglásuk miatt érdekesek a hadsereg számára. Elsősorban emiatt az ember számos veszélyes helyen vetette be legjobb barátját az ókori egyiptomiak óta napjainkig. A bombák kiszagolásától az ellenséges hadosztályok állásainak felderítéséig minden háborús feladatra alkalmasak. Hűségükről Napóleon is megemlékezett emlékirataiban: „Csata után a harcteret jártam be, amikor felfigyeltem a pudlira. Elhunyt gazdáját nyalta, és keservesen vonított. Megvallom őszintén: teljesen megrendített a kis szerencsétlen”.
Az első világháború egyik kutyahőse, az amerikai hadsereg őrmesterévé előléptetett Stubby volt, akit gazdája magával vitt Európába, amikor egysége kihajózott. A keverék eb összesen négy hadjárat tizenhét támadásában vett részt, és még tisztelegni is megtanult. Kétszer sebesült meg a fronton, először a visszavonuló németek kézigránátainak repeszeitől a mellső lábán, majd egy gáztámadásban. Stubby kifinomult szaglása és hallása révén előre jelezte, amikor gáztámadás készült, vagy amikor tüzérségi csapás indult az egysége ellen, legnagyobb haditette mégis egy német felderítő lefülelése volt.
Simon, a fekete-fehér macska Hongkongban született, a kapitány vitte a HMS Amethyst nevű fregattjára 1948-ban. Egy évvel később a hajó a Jangce folyón haladt Nanking felé, amikor megtámadták. A legénység jó néhány tagját megölték, de Simon a szintén elhunyt kapitány kabinjában átvészelte a támadást, és tovább fogdosta a patkányokat a fedélzeten. Halála után ezt írták a sírkövére: „Túlélte a Jangce folyami incidenst, teljesítette a parancsot”.
A postagalambok hősiessége legendás volt a nagy háborúk során. Az első világégés idején a francia sereg kedvence lett a Cher Ami nevű galamb, amely a 77. gyalogezred 194 katonájának életét mentette meg azzal, hogy kézbesítette segélykérő levelüket, noha útközben egy ellenséges golyó az egyik lábát levitte. Ezért a háború után a nagy hősöknek járó Croix de guerre hadikereszttel tüntették ki, s kitömött tes- tét ma is őrzik a Smithsonian Múzeumban.
A II. világháború legendás résztvevője volt a Wojtek nevű medve, melyre bocsként a 22. lengyel tüzérségi ezred lengyel katonái leltek Irakban. Maguk közé fogadták, nevelték, s az egyébként veszélyes ragadozó annyira hozzájuk szelídült, hogy még a cigire és a sörre is rászokott. A legsúlyosabb harcok idején, az olasz fronton Wojtek volt az, aki a sorok közt le-fel cammogva lelket öntött a kimerült és kedveszegetté vált bakákba. A háború után az edinburghi állatkertben pusztult el, s pár éve filmet is forgattak róla.
Ötvennyolc kitüntetett
Angliában 1943 óta létezik egy vitézségi érdemrend, amelyet kifejezetten állatoknak osztanak: eddig 32 galamb, 22 kutya, három ló és egy macska részesült az elismerésben (utóbbi sérülten is tovább vadászta a hajója élelmiszerkészletét fenyegető patkányokat). A 2001. szeptember 11-i merénylet után is kitüntettek több kutyát, amelyek fáradhatatlanul kutattak életjelek után a Világkereskedelmi Központ romjai között.
