Gazdája nélkül vezette az expedíciót a hős kutya - Több száz torokgyíkos ember életét mentette meg Balto

1925 januárjában torokgyíkjárvány tört ki az alaszkai Nome-ban, gyermekek százai dőltek ágynak. Ez a betegség súlyosan fertőző, a kötelező oltás bevezetése előtt gyakran halállal végződött. Akkoriban létezett egy hatásos ellenszer, de a település orvosa kifogyott a csodaszerből, csak lejárt szavatosságú üvegcséket talált. Jobb híján ezt kapták a legyengült szervezetű lázas kis betegek, de semmi ha­tása nem volt. A közösség már a tömeges járványtól rettegett, amikor egy másik város orvosa felajánlott egy hatalmas adag injekciót.

Megszakadt a külvilággal a kapcsolat

A téli évszakban a település­­re vezető utak járhatatlanok voltak, a tenger befagyott, s a hó­viharok miatt repülőgépek sem szállhattak fel. Az időjá­rás le­hetetlenné tette a köz­leke­dést, így az ott lakók ma­gukra ma­radtak, elvágva minden kü­lső segítségtől. Az orvos dr. Welsh utolsó reményként ku­tyaszá­non várta a szükséges mennyiségű szérum megérkezését. A híres Iditarod útvonal azonban rettentően veszélyes és hosszú, ám a Nenana-ból Nome-ba tartó 1085 kilométeres távot a kutyaszános csapatok a megszokott 30 nap helyett mindössze 5 és fél nap alatt teljesítették.

Szánról szánra adták az orvosságot

A Szérumfutás nevet viselő, em­bert és kutyát próbáló esemény résztvevői az idő szorításában erejüket megfeszítve hajtották az ebeket, hiszen százak élete múlott azon, mikorra érnek oda a szérummal. A felbecsülhetetlen értékű csomagot kutyaszánról kutyaszánra adták, ahogy a mérföldek peregtek. Az utazás legveszélyesebb szakaszát a hí­res Leonhard Seppala tette meg hihetetlen szánhúzókutya-falkájával, élükön a rettenthetetlen Togóval. Hatalmas viharokon és úszó jégtáblákon át haladtak elképesztő sebességgel, ahol az átkelés gyakran életveszélyesnek bizonyult. Seppala életét kockáztatva túljutott a nehézségeken, s átadta munkatársának, Gunnar Kaasennek a szérumot az út utolsó szakaszára.

Az ő csapatát Balto, a szibériai husky vezette.

Észrevette a kutya a szakadékot is

Az akkor még tapasztalatlan szánhúzó kutya teljesítményében csak a gazdája bízott: meghálálta a belé ve­tett hitet. Az éjszaka sötétjében és hófehér nappali tájon, fagyban és fé­lelmetes hó­vi­harokon át vé­gül célba ér­tek. Útjuk során egy váratlan pillanatban Balto hirtelen irányt változtatott, s ezzel megmentette falkáját és gazdáját attól, hogy a szikla pereméről a folyóba zuhanjanak.

Kassen a –50 Celcius-fokban teljesen átfagyott, és az út vége felé lebénult. Minden reménye odaveszett a beteg gyerekek megmentésére. Ám Balto emlékezett az útra, és ön­állóan visszavezette társait Nome-ba. Kitartásának kö­szön­he­tően megállították a járvány tö­­meges elterjedését. Balto ün­nepelt hős lett, 1933-ban, 11 éves korában hajtotta örök álomra a fejét. Teste ma a Cleveland Museum of Natural History tárlatában tekinthető meg. A bátor hős tiszteletére a New York-i Central Parkban szobrot is emeltek, amelyet 1925. december 17-én lepleztek le. Tábláján ez áll: A szánhúzó kutyák hajthatatlan lelkének emlékére, akik 1925. telén 600 mérföldön át szállították a szérumot Nenana-ból a világtól elzárt Nome-ba, dacolva a kemény jéggel, a csalóka víztükrökkel és a sarki hóviharokkal.