

1869. január 21-én, ma 157 éve, hogy megszületett Grigorij Jefimovics Raszputyin, a férfi, akinek nevét ma már világszerte ismerik. Az orosz látnokként, szerzetesként, misztikusként emlegetett férfi egy nem hivatalos pozíció révén került közel II. Miklós cár családjához. Jelenléte – a kortársak szerint – csodával határos módon enyhülést hozott az uralkodópár egyetlen fia, Alekszej cárevics végzetes állapotában.

Alekszej Romanov vérzékenységben szenvedett, egy olyan örökletes betegségben, amely a 20. század elején gyakorlatilag kezelhetetlen volt. A kór belső vérzéseket, súlyos fájdalmat és maradandó károsodásokat okozott, gyakran látható külső sérülés nélkül. Az örökös számára egyetlen rossz mozdulat is életveszélyes lehetett. Az orvosok eszköztára kimerült a pihenésben, borogatásban és a fájdalomcsillapításban, valódi megoldást nem találtak.
Raszputyin imáival és tanácsaival rendszeresen nyugtatta a fiút és a szüleit. Több alkalommal jegyezték fel, hogy Alekszej állapota javult, miután Raszputyin kapcsolatba lépett vele – személyesen vagy akár távirat útján. Így történt, hogy a gyógyító nagy hírnévre tett szert a cári udvarban, különösen Alekszandra cárné szemében, aki meggyőződéssel hitt abban, hogy Raszputyin közvetlen kapcsolatban áll az isteni akarattal.
Már kortársai között is voltak, akik csalást kiáltottak. Egyes külföldi sajtóorgánumok azt állították, hogy Raszputyin környezete tudatosan manipulálta a tüneteket, majd „csodás” gyógyulásként tálalta az állapotjavulást. Ezeket az állításokat azonban sem akkor, sem később nem sikerült bizonyítani. Kétségtelen viszont, hogy a pletykák tovább erősítették Raszputyin hihetetlen képességeinek legendáját.

A legtöbbet emlegetett magyarázat, hogy Raszputyin ellenezte az agresszív kezeléseket, ami javulást mutatott, hiszen a korabeli orvoslás gyakran adott olyan fájdalomcsillapítókat – például szalicilátokat –, amelyekről ma tudjuk, hogy fokozzák a vérzést. Ha ezek elmaradtak, a tünetek valóban enyhülhettek.
A vérzékenység lefolyását erősen befolyásolja a stressz is. Alekszej betegsége pánikkal, félelemmel és fájdalommal járt. Raszputyin jelenléte – imák, lassú beszéd, határozott fellépés – nyugtatóan hathatott a gyermekre, a csökkenő szorongás pedig mérsékelhette a fájdalomérzetét.
Több kortárs megfigyelő utalt Raszputyin erős tekintetére és monoton beszédére. Talán nem tudott klasszikus értelemben vett hipnózist alkalmazni, de lehet, hogy képes volt mélyen relaxált állapotba juttatni a fiút. Ez akár az izomfeszültséget is oldhatta, ami egyes belső vérzések mérséklésében is szerepet játszhatott.
Alekszej hitt Raszputyinban, de még fontosabb: az anyja hitt benne. A környezet elvárása, a megkönnyebbülés és a remény triója erős placebohatást válthatott ki.
A legtöbb történész és rajongó ma úgy látja, nem egyetlen megfejtés állhat a legenda hátterében. Raszputyin nem gyógyította meg Alekszejt, de több eszköz is lehetett a kezében, amivel javulást idézhetett elő.
A videóra kattintva még több részletet tudhatsz meg a Raszputyin körül keringő teóriákról:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.