Túlélte, hogy átszúrta egy vasrúd az agyát, de nem maradt ugyanaz az ember

1848 szeptemberében Phineas Gage tapasztalt vasúti munkásként dolgozott Vermont államban. Egy robbantás előkészítése közben a puskapor idő előtt felrobbant, és a detonáció egy több mint egy méter hosszú, hegyes vasrudat lőtt át a koponyáján. A rúd az arca bal oldalán hatolt be, a feje tetején távozott, majd jó húsz méterre csapódott a földbe. Az agysérülés súlyos volt, a túlélés esélye pedig minimálisnak tűnt.

• Egy extrém agysérülés után Phineas Gage életben maradt, de személyisége gyökeresen megváltozott.
• Az eset bizonyította, hogy a viselkedés és az önkontroll konkrét agyi területekhez köthető.
• Gage története máig alapvető hivatkozási pont az idegtudományban és a pszichológiában.

Egy orvostörténeti agysérülés

Gage azonban életben maradt. Eszméleténél volt, beszélt, felismerte a körülötte lévőket, és saját lábán jutott el az orvoshoz. A következő napokban komoly fertőzés alakult ki, állapota válságossá vált, de végül felépült – legalábbis fizikailag. Értelmi képességei – az emlékezete, a beszéde, az alapvető gondolkodása – nagyrészt megmaradtak, ami önmagában is orvosi szenzációnak számított.

A valódi változás nem a testi működésben, hanem a viselkedésében jelentkezett. A baleset előtt Gage megbízható, felelősségteljes és jól szervező vezető volt, akire rá lehetett bízni mások munkáját. A sérülés után impulzívvá, türelmetlenné és kiszámíthatatlanná vált. Nehezen alkalmazkodott társas helyzetekhez, gyakran figyelmen kívül hagyta a szabályokat, és elveszítette azt az önkontrollt, amely korábban jellemezte. Kortársai úgy fogalmaztak: ugyanaz az ember volt, mégsem az.

Amikor az agy sérülése a személyiséget változtatja meg, nem a testet

Ez a változás különösen megrázó volt egy olyan korban, amikor a személyiséget és az erkölcsi jellemet alapvetően állandónak, a testtől nagyrészt függetlennek tartották. Gage esete azt sugallta, hogy egy fizikai agysérülés képes átalakítani azokat a tulajdonságokat is, amelyeket addig az „én” legbelső magjához soroltak. Nem erkölcsi romlásról vagy jellembeli gyengeségről volt szó, hanem az agy működésének megváltozásáról.

A sérülés elsősorban a homloklebenyt érintette, amelyről ma már tudjuk, hogy kulcsszerepet játszik a döntéshozatalban, az önszabályozásban és a társas viselkedés irányításában. Gage esete fontos bizonyítékká vált amellett, hogy ezek a képességek konkrét agyi területekhez köthetők.

Gage később nem tudott visszatérni korábbi munkájához. Dolgozott alkalmi állásokban, egy ideig Dél-Amerikában postakocsit hajtott, majd élete végén epilepsziás rohamok jelentkeztek nála. Tizenkét évvel a baleset után hunyt el. Koponyája és a vasrúd ma a Harvard Orvosi Egyetem gyűjteményében látható.

Phineas Gage története – amit máig oktatnak az orvosi egyetemeken – máig emlékeztet arra, hogy az emberi személyiség nem elszigetelt, megváltoztathatatlan tulajdonság, hanem szorosan összefügg az agy fizikai állapotával. Az agysérülés nemcsak testi következményekkel járhat, hanem alapjaiban formálhatja azt is, hogyan gondolkodunk, döntünk és viszonyulunk a világhoz.

Nézd meg az esetről készült videót is:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: