Luxus Mercédesszel járt a Zsigulik között: Carlos, a Sakál, aki vérrel írta be magát a történelembe

Ha „Carlos, a Sakál” neve kerül szóba, sokunknak egy titokzatos, veszélyes alak ugrik be, aki a hidegháború sötét korszakában a világ egyik legismertebb terroristája volt. De ki is volt valójában ez a venezuelai férfi, aki a szocializmus eszméjéhez kötődve, mégis a terror árnyékában vált hírhedtté? Carlos, vagyis Ilich Ramírez Sánchez története nem csupán egy hétköznapi bűnöző életútja, hanem egy olyan korszaké, ahol a politika és az erőszak kibogozhatatlanul összefonódott egymással.

• Ilich Ramírez Sánchez 1949-ben született egy marxista családban.
• A terrorista akciói kapcsán emlegetett Carlos nevét a médiától kapta.
• A PFLP tagjaként kezdett terrortevékenységekbe.
• 5 éven át Budapesten élt.

Carlos, a Sakál igaz története: csak kevesen ismerték a valódi múltját

Marxista gyökerek

Ilich Ramírez Sánchez 1949-ben született Venezuelában, egy tehetős, de mély meggyőződésű, marxista beállítottságú családban. Apja Lenin nevét adta neki, ami már előrevetítette a fiatalember politikai irányultságát. Egyetemre Moszkvába küldték, a Patrice Lumumba Egyetemre, ahol a szocialista eszmék és a nemzetközi baloldali mozgalmak központjában találta magát.

Itt találkozott először olyan fiatal forradalmárokkal, akik később a palesztin felszabadító mozgalmakban vállaltak szerepet. Carlos nem az a típus volt, aki csak elméleti vitákban merült el; ő azonnal a tettek mezejére akart lépni, így a fegyveres megoldás mellett döntött.

A Szovjetunióból ugyanakkor – miután megvonták ösztöndíját – kiutasították, miután a KGB rájött, hogy kicsapongó, playboy életmódja miatt nem lesz belőle jó ügynök.

A Sakál születése, avagy hogyan lett Ilichből Carlos?

Ez a név jól illett a titokzatos, könyörtelen, és a világ különböző pontjain felbukkanó terroristához, aki a hidegháború idején a nemzetközi terror egyik legismertebb figurája lett.

A terror útján: bűncselekmények lépésről-lépésre

Carlos, a Sakál 1970-ben a Palesztin Felszabadítási Front (PFLP) tagjaként kezdte el nemzetközi terrortevékenységét. 1975-ben ő vezette a támadást az OPEC (Olajexportáló Országok Szervezete) bécsi székháza ellen, ahol tucatnyi olajminisztert ejtett túszul. A világ szeme előtt zajló támadás során három ember meghalt, az akció pedig a hidegháborús politikai játszmák egyik legdrámaibb eseményévé vált. Carlos és társai repülőgépre szálltak a túszokkal, és Algériába repültek, ahol végül a túszokat szabadon engedték.

Már ebből a túszejtési akcióból is kitűnt, hogy Carlos nem egyszerű bűnöző volt, hanem egy brutális eszközökkel fellépő politikai terrorista, aki a palesztin ügyet és a baloldali forradalmat szolgálta. A hidegháború idején az ilyen akciók a világpolitika színpadán zajlottak, melyben a keleti blokk titkosszolgálatai is támogatták őt, hogy nyugati célpontokat vegyen célba.

Carlos, a Sakál és a keleti blokk

Érdekes, hogy míg Nyugaton a világ egyik legkeresettebb terroristájaként tartották számon, addig a keleti blokkban Carlos szinte szabadon mozoghatott.

A Stasi, az NDK titkosszolgálata, 75 fős támogatói stábot biztosított neki, és még azt is engedélyezték számára, hogy automata pisztollyal járkálhasson az utcán. Noha ez meglehetősen ellentmondásos volt, jól mutatja, hogy a hidegháborús világban a politika és az ideológia milyen mélyen összefonódott a terrorral.

Később, amikor feleségét Párizsban letartóztatták, Carlos több bombamerényletet is elkövetett Franciaországban, hogy nyomást gyakoroljon a hatóságokra. A nyugati titkosszolgálatok évekig hajtották, de csak 1994-ben kapták el Szudánban, majd Franciaországba szállították, ahol azóta is életfogytig tartó börtönbüntetését tölti.

A Sakál Budapesten

Carlos, a Sakál több mint öt éven keresztül, 1979 és 85 között Budapesten is élt, ahol a II. kerületben, a Vend utcában bérelt egy villalakást, amelyet a magyar titkosszolgálatok megfigyelés alatt tartottak.

Bár a hatóságok tudtak jelenlétéről, a hidegháborús politikai helyzet és a terrorszervezetekkel való esetleges összefonódások miatt nem léptek fel ellene határozottan, így Carlos kényelmesen irányíthatta innen nemzetközi terrorhálózatát, miközben a magyar fővárost „remek helynek” tartotta pihenésre és a magyar konyhát is megszerette.

Hogy könnyebben megfigyelhessék, a magyar állambiztonság egy betörés színlelésével kényszerítette átköltözésre a Hotel Intercontinentalból, később pedig több budapesti lakás is a rendelkezésére állt a titkos műveletekhez. Érdekesség, hogy személyes életét illetően is kötődött Budapesthez, szerelmi ügyek is fűzték a magyar fővároshoz.

Carlos öröksége

Carlos, a Sakál neve összefonódott a hidegháború ideológiai harcaival, a palesztin kérdés drámájával és a nemzetközi terrorizmus korai, brutális formáival. Több mint 80 ember haláláért volt felelős, és neve máig a nemzetközi terrorizmus szimbóluma maradt.

Ugyanakkor ott van az a furcsa kettősség is, hogy míg a világ egyik felén rettegett bűnözőként ismerték, a másikon egyfajta politikai harcosként tekintettek rá, aki a szocialista eszméket szolgálta. Ez a különös kettősség talán megmagyarázza, miért él még ma is a köztudatban, és miért készült róla több film is, amelyek ellentmondásos életútját mutatják be.

Az alábbi videóból még többet tudhatsz meg a Sakálként emlegetett terroristáról:

A következő cikkek is érdekelhetnek: