A berlini fal, ami kettészelte a német fővárost – 64 éve épült fel a hidegháború ikonikus szimbóluma

1961. augusztus 13-án Berlin lakói arra ébredtek, hogy a várost egyik napról a másikra ketté vágták. A keleti oldalon a Német Szocialista Egységpárt (SED) katonái szögesdrótot feszítettek, utcákat torlaszoltak el, a villamos- és metróvonalakat megszakították. Két nap múlva, augusztus 15-én pedig már álltak a betonfalak is, amelyek közel három évtizedre fizikai és lelki határvonallá váltak – 155 kilométeren, átvágva utcákon, parkokon, családokon. Cikkünkben a berlini fal történetét járjuk körbe.

Kettészakított város: a berlini fal, ami évekre beton mögé zárta a szabadságot

A berlini fal építésének oka egyértelmű volt: a második világháború után létrehozott Német Demokratikus Köztársaságban a szovjet megszállás támogatásával kiépített diktatúra nem tudta megállítani a nyugatra irányuló kivándorlást. 1949 és 1961 között legalább négymillió ember – a lakosság egyhatoda – hagyta el az NDK-t, gyakran Berlinen át, a még nyitott határon keresztül. Voltak, akik politikai elnyomás, mások gazdasági kilátástalanság vagy személyes okok miatt menekültek.

A SED már 1952-ben lezárta az NDK és az NSZK közötti határt, így Berlin maradt az utolsó „szökési útvonal”. 1961 nyarán végül a keleti vezetés úgy döntött: a nyugati városrészt teljesen körbezárja. A kezdeti barikádok helyét gyorsan átvette egy többrétegű határrendszer: belső és külső fal, közöttük a hírhedt „halálsáv”, amelyet aknamezők, őrtornyok, reflektorok és kutyás járőrök vigyáztak.

A szabadság felé vezető kockázatos utak: a berlini fal legendás szökései

Ez a fal nem csupán kő és beton volt – a rendszer akaratának fegyveres megtestesülése. Az „átlövési parancs” szerint a határőröknek tűzparanccsal kellett megállítaniuk minden menekülőt, ha más mód nem maradt. 1961 és 1989 között legalább 140 ember vesztette életét a berlini falnál, közülük 91-et határőrök lőttek le.

A halálos veszély ellenére sokan próbálkoztak szökéssel, némelyek legendás bátorsággal és leleményességgel. 1964-ben például fiatalok egy pékség alól indítottak föld alatti menekülőutat, a Tunnel 57-et, amelyen két éjszaka alatt 57 ember jutott át Nyugat-Berlinbe – ez volt a fal történetének legsikeresebb alagutas akciója.

Máskor a merészség és a szerencse találkozott: 1965 nyarán például egy férfi egyszerűen átsétált a Checkpoint Charlie-nál egy amerikai busz takarásában, miközben a határőrök mással voltak elfoglalva. Volt, aki a katonai erőt fordította a fal ellen: 1963-ban Wolfgang Engels, keletnémet határőr ellopott egy tankot, nekihajtott a betonfalnak, majd megsérülve ugyan, de sikeresen átmászott a szabadságba.

Területi viták és a fal végzete 1989-ben

Bár a falon csak néhány, szigorúan ellenőrzött átkelőhely működött – legismertebb a Checkpoint Charlie –, ezek is egyszerre jelentették az NDK „nyitottságának” látszatát és a rendszer egyik sebezhető pontját. A határ mentén a területi viták is fennmaradtak: a nyugat-berlini Steinstückent  például 1971-ben csak területcserével sikerült szárazföldi úton a városhoz kapcsolni, így 1945 és 1971 között Nyugat-Berlin egyetlen lakott exklávéja volt az NDK-ban, a Lenné-dreieck pedig egészen 1988-ig keletnémet kézen maradt.

A hetvenes-nyolcvanas években a SED igyekezett „kozmetikázni” a fal nyomasztó látványát: lebontották a legfeltűnőbb akadályokat, de a technikai felügyelet – kamerák, jelzőrendszerek – egyre kifinomultabb lett.

A fal azonban nem állíthatta meg az emberek szabadságvágyát. A keleti blokkban felerősödtek a reformmozgalmak: Lengyelországban a Szolidaritás, Magyarországon pedig a határkerítés 1989-es lebontása jelezte a változás közeledtét.

A fordulópont 1989. november 9-én jött el, amikor egy új utazási rendeletet tévedésből azonnali hatállyal jelentettek be. A hír futótűzként terjedt, tömegek indultak a határhoz, a katonák pedig a nyomás alatt megnyitották az átkelőket. Az éjszaka, amikor a fal leomlott, a világ televízióin keresztül a szabadság szimbólumává vált.

Ma Berlin utcáin kövezett csík jelzi a fal egykori nyomvonalát. Múzeumok, emlékhelyek és a megmaradt falszakaszok figyelmeztetnek: a szabadság törékeny, és a történelem sötétebb fejezetei bármikor visszatérhetnek, ha elfeledjük, miért épült fel az a fal – és miért omlott le.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: