Sok szülő elrontja – így mérgezik meg a testvéri kapcsolatokat

Vannak testvérek, akik szinte legjobb barátként nőnek fel, és olyanok is, akik már gyerekként sem jönnek ki jól egymással – felnőttkorukban pedig végképp távol kerülnek egymástól. A szakértők szerint ez sokszor nem a gyerekek hibája, hanem apró, észrevétlen szülői minták állnak a háttérben. Ezek a hibák legtöbbször abból erednek, hogy a szülők nem gondolnak bele, milyen hosszú távú következménye lehet egy-egy mondatuknak, így rombolják a gyerekeik között a testvéri kapcsolatot.

A testvéri kapcsolat alapjai otthon dőlnek el

A pszichológusok szerint az otthoni légkör döntően befolyásolja, mennyire lesz szoros vagy éppen feszült a testvérek kapcsolata felnőttkorban. Mutatjuk azt a hat tipikus hibát, amelyet sok szülő akaratlanul is elkövet – és amelyek évekre, sőt akár évtizedekre is elhidegíthetik egymástól a gyerekeket.

1. Kedvencek választása

Még ha a szülő úgy is gondolja, hogy mindkét gyerekét egyformán szereti, a legapróbb különbségeket is azonnal megérzik a gyerekek. Elég egy-egy ártatlannak tűnő megjegyzés, például: „ő jobban tanul” vagy „ő könnyebben kezelhető”, és a másik gyerek máris úgy érezheti, hogy ő kevesebbet ér. A kedvenc gyerek szerep nem csak a másik testvérben okozhat sérülést, hiszen a kiemelt gyerekre hatalmas teher nehezedhet, mert állandó elvárásoknak kell megfelelnie. Ez a dinamika felnőttként is megmaradhat és alááshatja a testvéri kapcsolatot.

2. Állandó összehasonlítgatás

„Bezzeg a bátyád mindig rendet rak!” – sok szülő gondolja, hogy az efféle mondatokkal ösztönzi a hanyagabb testvért, valójában azonban egy láthatatlan falat húz a gyerekei közé. Az összehasonlítás versenyhelyzetet teremt, amelyben a testvérek nem társként, hanem riválisként tekintenek egymásra. Ez sokszor azt eredményezi, hogy a gyerekek nem egymás sikerének és boldogságának örülnek, hanem a másik kudarcát lesik. Ez pedig lassan átgyűrűzik a felnőttkori kapcsolatukba is.

3. Igazságtalan fegyelmezés

Ha az egyik gyerek mindig szigorúbb büntetést kap ugyanazért a csínyért, mint a másik, az elkerülhetetlenül mély nyomot hagy. A „család bűnbakja” szerep könnyen kialakul. A testvérek közötti bizalom is sérül, mert ha az egyik gyerek úgy érzi, mindig ő húzza a rövidebbet, a másik pedig megússza, az haragot és neheztelést szül. Felnőttként sem könnyű túllépni ezen.

4. A különbözőségek figyelmen kívül hagyása

Minden gyerek más. Van, aki szeret sportolni, a másik inkább olvasgat, az egyik hangosabb, míg a másik csendesebb. Amikor a szülők nem veszik észre vagy nem értékelik ezeket az egyéni különbségeket, a gyerekek gyakran kényszerpályára kerülnek. Az egyik lehet „az okos”, a másik „a rosszcsont” – és ezek a címkék hosszú távon meghatározzák, hogy a testvérek hogyan viszonyulnak egymáshoz. Gyakran inkább elutasítják egymást, minthogy elfogadják azt, hogy mindketten másban jók.

5. A túlzott versenyeztetés

Egy kis játékos vetélkedés izgalmas és motiváló lehet, de ha az egész gyerekkor akörül forog, hogy ki a jobb, abból könnyen mérgező rivalizálás lehet. Az állandó versenyzés helyett sokkal többet jelentenek a közös célok és az együttműködés erősítése. A testvéri kapcsolat alapvetően arról kellene szóljon, hogy van valaki, akire mindig számíthatsz. Ha a szülők nem ezt hangsúlyozzák, a gyerekek felnőttkorban akár ellenfélként is tekinthetnek egymásra.

6. A viták rossz kezelése

„Oldjátok meg egymás között!” – hallják sokszor a gyerekek. Csakhogy ha nincs megfelelő mintájuk arra, hogyan lehet tisztán, nyugodtan lezárni egy veszekedést, akkor megtanulnak inkább duzzogni, visszavágni, vagy épp csendben gyűlölni a másikat. A szülői közvetítés és a példamutatás segíthet abban, hogy a testvérek megtanulják, hogy konfliktust kulturáltan is rendezni lehet. Ha ezt a képességet nem sajátítják el, az a felnőttkori kapcsolatukat is megmérgezheti.

Mi a megoldás?

A legtöbb szülő nem szándékosan követi el ezeket a hibákat, egyszerűen csak nincsenek tudatában annak, hogy azok milyen mélyen befolyásolják a gyerekeik jövőbeli kapcsolatát. Szerencsére ezeken tudunk változtatni.

Néhány egyszerű alapelv segíthet:

• Figyeljünk a gyerekek egyéni szükségleteire.
• Ne hasonlítgassuk őket egymáshoz, hanem támogassuk őket a saját útjukon.
• Kezeljük következetesen a konfliktusokat.
• Gyarapítsuk a közös élményeket, biztassuk az együttműködésüket.

Ezek is érdekelhetnek: