Freud szerint így befolyásolja a párod anyjával való kapcsolata a szerelmeteket

Akár hiszel a sorsban, akár nem, az biztos, hogy a szerelmek és párkapcsolatok dinamikáját nem csak a jelen érzései befolyásolják. Freud már régen előállt azzal az elmélettel, hogy a párválasztásunkra erősen befolyással van, hogy milyen kapcsolatot ápoltunk a szüleinkkel. Habár az Ödipusz-komplexus a freudi pszichológia egyik legvitatottabb elmélete, tényleg igaz lehet, hogy minden férfi az anyját keresi a párjában. A neves pszichológus halálának 86. évfordulóján, szeptember 23-án ennek az elméletnek a létjogosultságát vizsgáljuk, hogy megtudd: valóban olyan párt választunk-e, mint amilyen a velünk ellenkező nemű szülőnk.

Sigmund Freud és az Ödipusz-komplexus elmélete

Freud szerint már a gyerekkorunk korai szakaszaiban is tele vagyunk intim vágyakkal és feszültségekkel. Nagyon hamar megjelenik az intimitás iránti érdeklődés. Ez nem feltétlenül a konkrét, felnőtt fogalomban vett szexualitásról szól, hanem inkább arról a folyamatról, ahogy egy gyerek a testrészein keresztül fedezi fel a világot, és abban örömöt talál. A különböző fejlődési szakaszok közül, a gyermek a fallikus szakaszban tapasztalja meg az Ödipusz-komplexusnak nevezett jelenséget.

Freud szerint, a 3–7 éves gyerekek szerelmesen kezdenek ragaszkodni az ellenkező nemű szülőhöz: fiú az anyjához, lány az apjához. Ebből kifolyólag, az azonos nemű szülővel viszont, rivalizálásba kezdenek. Freud főleg az apától való félelmet tárja fel az Ödipusz-komplexus elméletében, míg másik hírhedt pszichológusunk, Jung, az anyával szembeni vádakkal, féltékenységgel és haraggal foglalkozik a hasonló sémán keresztül elnevezett, Élektra-komplexuson keresztül.

Ödipusz és Élektra: a komplexusok atyja és anyja

A komplexusok nevei mögött, egy-egy görög drámai hős vagy antihős áll. Öidipusz a fiú, aki akaratlanul megöli saját édesapját, míg anyját feleségül veszi. Élektra pedig apja halálát megbosszulva öli meg saját anyját.

Az Ödipusz-komplexus napjainkban

Freud elmélete megszámlálhatatlan kritikát kapott. Jeffrey B. Rubin Ph.D. New York-i pszichoterapeuta szerint, már az elmélet alapköve, az Oidipusz király történetéből levont tanulság is hibádzik:

– írja a Psychology Today-en.

A pszichológia ma már nem gondolja, hogy minden felnőttkori probléma, amivel szembenézünk visszavezethető a gyermekkori traumáinkhoz, tapasztalatainkhoz. De abban egyetérteni látszanak a tudomány képviselői, hogy a szüleinkkel való kapcsolat, nagyban befolyásolja felnőttkorban kialakított viszonyainkat.

Ettől még nem keresi minden férfi az anyját a párjában, de a gyermekkorban átélt gondoskodás, szeretet és közelség – vagy épp azok hiánya, komoly nyomokat hagynak az emberen, amik aztán könnyen felütik a fejüket egy olyan intim viszonyban, mint a párkapcsolat. De beleszólhatnak a párválasztásba és a kapcsolataink egész dinamikájába is.

Az anyós-hatása a kapcsolatra

Azt nehéz megállapítani, hogy hol van az egészséges szülő-gyerek kötődés határa felnőttkorban, és hogyan hat az egy párkapcsolatra. A pszichológia szerint a túlzott függés a szülőtől, valóban könnyen teremt belső feszültséget a párok között. Ezért is lehet, hogy rengeteg nő érzi úgy, hogy az anyósa túlságosan jelen van a kárkapcsolatában – akkor is, ha fizikailag nincs is ott. Vagy épp azt, hogy a párja hamarabb gondol az anyjára partnerként, mint rá.

Bár Freud elmélete megosztó, annyi biztos, hogy a fiatalkori gyerek-szülő kapcsolatban kialakuló sémák nem tűnnek el nyomtalanul, és hatásukat akár évtizedekkel később is kiválthatják.

Az Ödipusz- és Élektra-komplexusokról:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: